• Kezdőlap
  • Írásaim
  • Megjelent
  • Segédletek
  • A blogról
  • Kapcsolat

Mészáros Gyula írói blogja

Mészáros Gyula írói blogja

Tag Archives: olvasás

A sci-fi és a vírus

17 péntek ápr 2020

Posted by Gyula in csacsogás, olvasás

≈ Leave a comment

Tags

könyv, kristálygömb, olvasás, scifi, vírus

 

Kedvenc példám a videotelefon, szerintem már itt a blogon is említettem. Gyerekkoromban a legfejlettebb multimédiás eszköz a családban a fekete-fehér tévé volt. Vonalas telefonról álmodni sem mertünk, öt évbe került, hogy hozzájuthasson az ember (hacsak nem volt befolyásos elvtárs), és még az sem volt biztos. Különben is, kinek telefonáltunk volna? Egy rokonnak sem volt. Az internetnek nyoma sem volt még, a „real time” szórakozást a Szíriusz kapitány rádiós hangjáték és a Pirx kalandjai tévésorozat jelentette. (Ugye van, akinek most beugrik a kávéfőzőre kísértetiesen hasonlító űrhajó képe?)

bookÉs természetesen ott volt az olvasás. Igazi könyvmoly voltam, úgy bele tudtam merülni egy-egy regénybe, a konyhaasztalnál  a hokedlin ülve, hogy édesanyám háromszor szólított meg, mire egyáltalán eljutott az agyamig. Még nem tudtam, de később megértettem, hogy nem egyszer a jövőről olvastam, ami kézzel foghatóan megvalósul majd. Vegyik például az említett videotelefont. Az egyik történetben arra használták, hogy egyik városból a másikba (vagy egyik bolygóról a másikra?) telefonáljanak. Hihetetlennek tűnt, hogy nem csak hallhatják egymást, hanem láthatják is. Magam előtt láttam a kisméretű tévére hasonlító dobozt és az azon beszélgető embereket. 

Ugorjunk negyven évet! Húsvét hétfő van, az év 2020 és a koronavírus miatt a népszerű „maradj otthon” mozgalomban veszünk részt. Nagyon hiányoznak a gyerekek, hát megbeszéljük velük, hogy „video branch”-ot tartunk. Mi a laptopot tesszük az asztalra, lányaink az okostelefonjukat állítják be. Nyilván nem ugyanolyan, mintha élőben itt lennének, de így mégiscsak együtt ebédelünk.

Videotelefont használunk. Nos, ezt az egyet nem jól tippelték a sci-fi írók, manapság video chat-nek, videócsetnek, skypenak, messengernek meg ilyesminek hívják. De attól még videotelefon.

Na és ott van a másik népszerű téma, a Nagytestvér, aki mindenkit figyel. Nem a Big Brother tv show-ról beszélek, az csak kifigurázása volt az eredeti ötletnek. Ha nem olvastad Orwell 1984-ég, itt az ideje! Itt most hosszasan vizsgálgathatnánk, hogy az amerikai titkosszolgálat hogyan hallgatja le a telefonokat, elemzi az emaileket és üzeneteket. De nem akarok ebbe belemenni, sem összeesküvés-elméletet gyártani. Csak megemlítem, hogy a Google és az Apple összefogott egy okostelefon app fejlesztésére, amellyel nyomon lehet követni, hogy aki használja merre járt, kivel került közelebbi kontaktusba. Mindezt annak érdekében, hogy ha megbetegszik a corona vírustól, akkor vissza lehessen követni, hogy kivel érintkezett, és meg lehessen a többieket is vizsgálni. Zseniális ötlet, sokat segíthet, hogy az élet valamelyest visszatérjen a normális kerékvágásba, mert korán el lehet különíteni a potenciális betegeket, a többiek pedig nyugodtan mehetnek tovább a dolgukra. A rendszer anonim lenne, a használata pedig önkéntes, de van rá egy euróm, hogy sokan letöltenék, ha ezen múlna a szabad mozgás. Mint mindennek, ennek is két oldala van. Ez lehet az első lépés a Nagytestvér világa felé? 

És ha már itt tartunk,  még egy dolog, ami rendkívül izgatja a sci-fit szeretők fantáziáját, a vírus. Elég, ha azt mondom: zombi. Legenda vagyok. World War Z. Csak hogy a legismertebb témába vágó filmeket említsem. De visszamehetek Michael Crichton Androméda törzséhez is. Ha nem akarok ennyire elrugaszkodni a valóságtól, akkor a Vírus című film jut eszembe Dustin Hoffmannal.

És tessék, garázdálkodik a corona vírus. Ez sem pontosan olyan, mint amit a sci-fi szerzők „megálmodtak”, de nézzétek csak meg milyen galibát okozott az emberek életében, a szociális kapcsolatokban, a munkában, a gazdaságban. 

Nézzük most el az íróknak, hogy az izgalom kedvéért mindent veszélyesebbre alkotnak. Marad a tény, hogy ők már régen megmondták, hogy egy világjárvány lehetséges. Még a globalizáció előtt. Szerencsére a varázsgömb kissé homályos, nem pontosan úgy zajlanak az események, ahogyan elképzelték. Mondom, szerencsére, mert igaz, hogy kissé felfordult az élet, rengetegen megbetegedtek, és sajnos sok az áldozat is, de még mindig nagyságrendekkel elviselhetőbb, mint egy zombi-apokalipszis.

Szóval, a sci-fi íróknak varázsgömbje van, és látják a jövőt. Azt javaslom, a bezárkózás idejét töltsd azzal, hogy több sci-fit olvasol!

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Hogyan kerüljük el az információáradatot?

22 péntek márc 2013

Posted by Gyula in Írástechnika, jótanács, Narráció

≈ 3 hozzászólás

Tags

információ, olvasás, olvasó, párbeszéd, regény, sztori, történet

Képzeld el, hogy felfedező vagy! Mesebeli világokat kutatsz, amelyek száz csodát rejtenek. Egy ajtó előtt állsz, amely nem tudod pontosan hová vezet, de sejted, hogy izgalmas élmények várnak odatát. Lassan kinyitod az ajtót, és kíváncsian belépsz. Egy könyvekkel telezsúfolt szobában találod magadat, körös körül kicsi és nagy, vastag és vékony kötetek, némelyik bőrkötésű, mások papírborításúak. Egyszer csak dőlni kezd a szemben lévő polc, és mielőtt menekülésre tudnád fogni a dolgot rád borul. Egy halom könyv alatt találod magadat. A kalandtól el is megy a kedved egy időre.

Nem ilyen drasztikusan ugyan, de valahogy így zökkent ki az olvasásból, amikor az író masszív mennyiségű információval áraszt el egyszerre. Fejem búbjáig benne vagyok a kalandban, odaszögez az izgalom a lapokhoz, egyszer csak megakaszt a több oldalas háttértörténet, aminek vagy van köze az eseményekhez, vagy nincs.

A kezdő íróknak – magamat is beleértve – ez az egyik gyerekbetegsége. Annyira szeretnénk mindent elmondani az adott helyzettel vagy szereplővel kapcsolatban, hogy unalmas locsogásba kezdünk. Könnyű alkalmazni, ezért beleesünk a csapdájába. Különösen olyan történeteknél, amelyek elképzelt világban játszódnak, és az olvasó egyáltalán nem ismeri.

Miért rossz?

  • Megtöri a történetet. Nem hiszem, hogy szívesen vettem volna, ha például a Star Wars-ban, amikor az ewokok bolygóján javában zajlik a harc, C3PO kiselőadásba kezd a kis szőrös lények kultúrájáról vagy történelméről.
  • Unalmas. Bármilyen szorosan kapcsolódik is a sztorihoz vagy az adott karakterhez. Régen az volt a módja egy könyv kezdésének, hogy részletes leírást adtak a környezetről és a szereplőkről. Emlékeimben még halványan él, hogy például a Kőszívű ember fiai első ötven oldala csupa leírás és előzmény. Mára megváltoztak az olvasói igények, az olvasók kevésbé vevők az ilyen lassú elbeszélő módra. Jobb esetben kihagynak részeket, aki türelmetlenebb, akár a könyvet is a sarokba vághatja.

Hogyan lehet felismerni?

Nálam tapasztaltabb írók szerint, ha egy bekezdésnél több a leírás vagy a háttértörténet, akkor a túl sok információ mezsgyéjére tévedtünk. A másik csapda, ha a szereplők olyan dologról beszélnek, amelyet mindnyájan tudnak, és csak azért „kerül szóba”, hogy az olvasó is megismerje. Tipikus árulkodó jelei a „Mint bizonyára tudod…” vagy a „Ha elfelejtetted volna…” kezdetű mondatok.

Hogyan kerüljük el?

Több módszer is segíthet az információdömping gyógykezelésében.

  • Ha mindenképpen el kell mesélnünk az előzményeket, írhatunk prológust, bár sok szerkesztő kifejezetten ellenzi.
  • Gondosan válasszuk ki, mi az, amit feltétlenül tudnia kell az olvasónak! A többit dobjuk ki, bármennyire brilliáns részletnek tartjuk is.
  • Ne magyarázzuk túl a dolgokat. Még fantasy könyvekben is – ahol ismeretlen világba kell bevezetni az olvasót -, vannak részletek, amelyeket felesleges megmagyarázni. Például tökéletesen megáll a történet, ha csak annyit közlünk, hogy a bolygónak két holdja van, és nem adunk asztronómiai indoklást.
  • Osszuk szét az információt több részre, és a cselekmény különböző pontjain szúrjuk be. Könnyű dolgunk lenne, ha rögtön az elején elmesélnénk a főszereplő egész addigi életét, mert később nem kellene foglalkoznunk vele. Amivel valószínűleg elérnénk, hogy az olvasó hamar letegye a könyvet. Viszont ha gondosan adagoljuk az információt, és éppen annyit szövünk a történetbe, amennyit éppen ott megkíván, megtartjuk az olvasó figyelmét. Ezen kívül  érdekesebbé és pörgősebbé tesszük a történetet, és az információ látszólagos hiánya kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolása iránti vágy olvastatja a könyvet.
  • Bevett módszer, hogy bizonyos tárgyak vagy események emlékeket idéznek fel a szereplőkben. Ilyenkor könnyedén be lehet szúrni, ami a múltban történt, sőt ez segíthet a karakter kiteljesítésében is.
  • Oldjuk meg párbeszéddel. Sokkal érdekesebb, ha a szereplők beszélnek meg valamit, mintha csak közöljük a tényt az olvasóval. Emellett ugyancsak segít a karakterábrázolásban, főleg, ha sikerül egyedi hangot adni nekik. Időnként segít, ha bevonjuk az egyik „tudatlan” mellékszereplőt, akinek a többiek elmondják, amit szeretnénk, ha az olvasó is tudna.
  • Néha – főleg fantasynál találkoztam ezzel – a könyv végére is tehetünk leírásokat helyekről, eszközökről, a világ kultúrájáról, stb.

Ha utikönyvet vagy tudományos értekezést írsz, akkor nem biztos, hogy javasolt a fentiek alkalmazása, viszont ha regényen dolgozol, akkor segíthetnek érdekesebbé tenni.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Richard Castle: Heat Wave

26 csütörtök ápr 2012

Posted by Gyula in olvasás

≈ Leave a comment

Tags

Heat Wave, krimi, olvasás, Richard Castle, thriller

Van aki nem ismeri a sorozatot? Nos, ha esetleg nem lenne tévéd, vagy az elmúlt éveket egy lakatlan szigeten töltötted volna: a Castle egy tévésorozat. Olyan, gyilkosság-történik-és-mi-kinyomozzuk típusú. Az különbözteti meg a tucat detektíves sorozattól, hogy a nyomozók mellé szegődik egy krimiíró, aki hol segíti, hol hátráltatja – na jó, inkább segíti – a nyomozást. Richard Castle egy best seller szerző, aki anyagot gyűjt következő könyvéhez. Puszipajtása a polgármester, így eléri, hogy igazi nyomozásokban vehessen rész, boldogítva az amúgy is elfoglalt Kate Beckett nyomozót és csapatát.

A sorozatban a bűncselekmények és nyomozás mellett jól megfér a humor, sőt az teszi igazán kerekké a történeteket. Castle új frissességet hozott a krimi sorozatok terén, mint forrásvíz a szíeszájoktól unalmas, mocsaras tóba. Rick másképp látja a dolgokat, mint a nyomozók, akik időnként falra másznak a gyilkosságokkal kapcsolatos elméletei miatt (elég, ha az időutazó gyilkost vagy a kis szürke földönkívülieket említem). Máskor viszont olyan logikai összefüggéseket talál, amelyek egy csapásra megoldják a nyomozást. Már amikor éppen nem elbénázik valamit. A szereplők egymás közötti dinamikája a másik erénye a sorozatnak, nem kevéssé színesítve a sztorit.

Na de nem is a sorozatról akartam írni, csak kellett a bevezető a hidegzuhany előkészítéséhez. Ugyanis olvastam Richard Castle könyvét, a Heat Wave-et (Hőhullám). A cím a főszereplő, Nikki Heat nevéből, és nyomozás néhány napjának nyári forróságából űz szójátékot. A sztorit nem részletezem, a linket követve elolvashatjátok. Nem helyhiány miatt nam teszem, hanem mert egyáltalán nem különbözik a sorozat részeinek cselekményétől. Mintha kiragadtak volna egy epizódot, és könyvet írtak volna belőle. Mondhatnám, hogy egy a tucatból, de nem szeretném lekicsinyelni a sorozatot. A Heat Wave remek lenne egy Castle epizódnak.

És pontosan ez a problémám vele: nem csak egy újabb Castle epizódot vártam. Lehet, hogy furcsának tűnik amit mondok, hiszen végtére is Rick a nyomozások során anyagot gyűjtött, hogy megírhassa könyvét. Én viszont többet vártam tőle.

Végig az az érzésem volt, hogy a sorozat egy részét olvasom. Egy klónt. De könyörgöm: Richard Castle bestseller író, együtt pókerezik Connellyvel és Petersonnal. Túl nagy elvárás volt tőlem, hogy hasonló színvonalat produkáljon, ha már egy lapon emlegetik őket? A csalódásom oka, hogy nem üti meg Michael Connelly mércéjét. Pedig – túl szigorú vagyok? – a sorozat azt sugallta, hogy Castle egyenrangú vele.

A Castle-t megszemélyesítő Nathan Filliont egyébként nagyon bírom. A Firefly-ban láttam először, nagyon sajnáltam, hogy ilyen kevés rész készült el a sorozatból. Akkor fújták le, amikor éppen lendületbe jött. Richard Castle-ként is kedvencem a színész ugyanúgy, mint a figura, akit játszik.

Végszóként álljon itt egy idézet Richard Castle weboldaláról, ami hűen tükrözi a stílusát: ” A legtöbb dolog, amit el fogok mondani neked, nem igaz. Mindazonáltal én pontosan így emlékszem rájuk.”

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Új ruha, új témák

16 péntek márc 2012

Posted by Gyula in blog

≈ Leave a comment

Tags

írás, olvasás, sablon

Amint látjátok, eszközöltem néhány változtatást. A legszembetűnőbb a blog új ruhája. Miért cseréltem le? Ez jobban tetszik, ennyi.

A másik, hogy az aranyos figurát a hatalmas ceruzával eltettem a fiókba. Nem mondom, hogy a saját képem szebb :), viszont személyesebb arculatot ad a blognak.

A harmadik, hogy az írás mellé tettem az olvasást is. A kettőt nem igazán lehet elválasztani, azon kívül egy jó olvasmányból (ugyanúgy egy rosszból) sokat lehet tanulni az írással kapcsolatban.

Továbbra is (sőt még inkább) igyekszem hasznos és szórakoztató bejegyzéseket írni. Jó szórakozást!

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Olvass ingyen e-könyvet angolul!

09 csütörtök febr 2012

Posted by Gyula in e-könyv, olvasás

≈ Leave a comment

Tags

e-book, e-könyv, ingyen, könyv, olvasás, scifi

Phoenix PickEgyre többen olvasnak eredeti nyelven, nálam ez az angol irodalmat jelenti. Sci-fi rajongó vagyok, és nemrégen rábukkantam a Phoenix Pick oldalra. Tudományos-fantasztikus könyveket árulnak, és havonta egyhez ingyen hozzá lehet jutni.

Először fel kell iratkozni a hírlevelükre, az e-mail cím link formájában a főoldal tetején megtalálható (némi reklám alatt). Havonta küldenek levelet – ez az ára az ingyenes könyvnek. Az üzenetben van az aktuális könyv szerzője, címe, valamint egy kód, amit a „vásárláskor” meg kell adni.

A kód birtokában megkeressük a Phoenix Pick oldalán a könyvet. Igen, bogarászni kell, de végül is érthető, bevételekből élnek, arra ösztönöznek, hogy nézegesd a többi könyvet is. Persze egyszerű szöveges kereséssel rögtön rábukkanhatunk a kívánt könyvre.

Ebben a hónapban Stephen Leigh The Shape of the Silence című könyve érhető el ingyenesen. Ha a könyv alatti „Free ebook of the month” feliratra kattintunk, egy egyszerű oldalra jutunk, ahol meg tudjuk adni a kódot. Utána már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy rajta vagyunk-e a levelezési listájukon, aztán a letöltési oldalra kerülünk. Ez a könyv pdf, mobi, epub, pdb és lrf formátumban érhető el. Én a mobi file-t szoktam letölteni, közvetlenül a Kindle olvasómra.

Kedvcsinálónak íme a The Shape of the Silence ajánlója:

First contact was never supposed to be like this.

A sudden rift appears in near-earth space, causing electronic components to permanently fail and cause total chaos. As Earth’s fragile technological society disintegrates, no one can answer the obvious question: What is the rift, and who or what has created it?

A new generation comes to age attempting to answer these questions, and Taria Spears, an anthropologist, is selected as part of the crew on the exploratory ship Lightbringer. Lightbringer’s mission is to investigate the worm-hole-like Rift and, if possible, to pass through it to find out what lies on the other side, and to seek some answers.

But what if all they find is an alien culture where sound, not sight is the primary sense?

„Replete with adventure, mystery, and sociological conflict.”—Publishers Weekly

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Béta olvasókat keresek

10 kedd jan 2012

Posted by Gyula in Kritika, olvasás

≈ Leave a comment

Tags

béta, novella, olvasás, rövid történet

Ha valakinek nem ismerős a kifejezés, béta olvasó az, aki megjelenés előtt elolvassa a regényt vagy novellát, és véleményt mond. Ezzel segíti az írót jónéhány dologban:

  • vannak-e logikai buktatók,
  • a szereplők jól kidolgozottak, hihetőek-e,
  • a cselekmény érdekes-e,
  • milyen benyomásuk van, jó-e az írás,
  • vannak-e magyartalan kifejezések, mondatok, helyesírási hibák?

Van néhány novellám, rövid történetem, amellyel kapcsolatban nagy segítség lenne a független, külső szemlélő véleménye. Aki írja, gyakran nem veszi észre a hibákat – mindenkinek szebb a saját gyermeke, ugye!

Szóval, ha van kedved olvasni egy kicsit, jelezd a kommentben, vagy írj a meszaros.gyula[kukac]gmail.com címre! Kérlek, csak akkor jelentkezz, ha hajlandó vagy megírni a véleményedet. Pillanatnyilag önkéntes alapon megy a dolog (nem tartom kizártnak, hogy később kitalálok valami jutalmat a leghasznosabb véleményt adónak, de most még nem ígérek semmit).

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

E-book vagy könyv?

15 péntek júl 2011

Posted by Gyula in olvasás

≈ Leave a comment

Tags

e-book, kindle, Moly, olvasás

Ez a bejegyzés „Az olvasás 7 hete” keretében született. kindle3

Tavaly ősszel vettem egy Kindle olvasót az Amazontól. Azóta ritkán olvasok papír könyvet. Miért?

  • Könnyebb beszerezni az elektronikus könyveket. Kényelmes típus vagyok, ha valamit el lehet intézni a karosszékből, akkor nem bumlizok be a városba. Sokat olvasok  angolul, a neten tonnaszám vannak jó könyvek.
  • Olcsóbbak. Ha valaki figyelemmel követi, ami az Amazonon folyik tudja, hogy már 99 centért is lehet könyvet venni. Nem nem igaz, hogy az olcsó húsnak híg a leve. Nagyon sok jó könyv van fenn olcsón, egy, két, három dollárért, csak meg kell nézni az ajánlásokat és értékelést mielőtt vásárol az ember. De ne nézzük a szélsőséges egy dolláros árat, vegyünk egy befutott bestseller írót. Kedvencem, Lee Child könyvét tíz-tizenöt dollár között tudom megvenni, legalább öt dollárral kevesebbért, mint a papírkönyvet. Ha olcsóbbak a könyvek, többet tudok olvasni.
  • Ingyen is lehet könyvhöz jutni. Nem, nem kalózmásolatról beszélek! A MOLY-on kívül két angol nyelvű olvasói közösségnek, a Goodreads-nek és a LibraryThing-nek vagyok a tagja. Rendszeresen hozzá lehet jutni ingyen könyvekhez ismertető írásáért cserébe. Időnként belebotlom gyenge írásokba, de java része jó könyv. Más helyeken is lehet promóciókat találni, ha keres az ember.
  • Sok könyv elfér rajta. Utazáshoz jól jön, ha kis helyen elfér akár az egész házi könyvtárad.
  • Kényelmes. Kezdek elszokni attól, hogy egy-egy vastagabb könyvet szinte szét kell feszíteni, hogy a közepén lévő szöveget is olvasni tudjam. Azon kívül letehetem magam elé az asztalra, nem csukódik be magától.
  • Szótár van rajta, aminek nagy hasznát veszem angol könyvek olvasásakor. A minap papír könyvet olvastam, és szinte zavart, hogy egy gombnyomással nem tudtam megnézni az ismeretlen szó jelentését.

Mi lenne jó? Nagyobb választék magyar e-könyvekből.

Nem tökéletes, nyilván a hagyományos könyv hívei ezer ellenérvet tudnak felhozni (ezért van kommentelési lehetőség), de végül is ez a belyegyzés arról szól, hogy nekem miért e-könyv.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Az első könyvélmények

08 péntek júl 2011

Posted by Gyula in olvasás

≈ 1 Comment

Tags

Moly, olvasás, winnetou

Ez a bejegyzés „Az olvasás 7 hete” keretében született.

Az a helyzet, hogy nem emlékszem melyik volt az első könyv amit olvastam. Biztosan nem a Micimackó, akkoriban még nem volt ilyen népszerű. Talán a Hetvenhét magyar népmese?

Az első amire élénken emlékszem a Winnetou volt. Mind a négy kötetet olvastam, teljesen magával ragadott a vadnyugat világa. Az az időszak volt, amikor cowboy-osat játszottunk a falusi búcsúban zsebpénzből vásárolt pisztollyal, ami igazán durrant, mert patronnal működött. A frászt hoztuk a gyanútlan rokonokra. Az az időszak volt, amikor nyilat készítettünk a patakparti fák ágaiból, és nyílvesszőt a patakban növő nádból. Büszkén dagadt a mellkasunk amikor célba találtunk vele. Az az időszak volt, amikor félelmet nem ismerő, vagány párbajhősök voltunk, akik megvédik a gyengéket, és elbánnak a gonosszal.

Akkoriban fogalmam sem volt a cselekményről, karakterek jellemzéséről, feszültségről, párbeszédekről. Nem analizáltam olvasás közben, hogy túl sok-e a leírás, többdimenziósak-e a szereplők, és a krízis tétje elég nagy-e. Az sem érdekelt, hogy a fogalmazás irodalmi szintű-e. Csak faltam a könyvet, izgultam a szereplőkért, és elégedetten csuktam be miután a rosszfiú megbűnhődött.

Most, hogy erről írok elgondolkodom némely mai kritikuson. Fanyalognak, ha nem elég irodalmi a mű, és odamondogatnak, bármilyen hiányosságot találnak. Elfelejtik, hogy az olvasóközönség nagy része nem elemzés céljából vette meg a könyvet, hanem hogy szórakozzon. Nem kell tökéletesnek lenni, csak ragadjon ki egy időre a hétköznapokból, dobogtassa meg a szívünket, és hitesse el velünk, hogy részese voltunk a kalandnak.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Az olvasás 7 hete & A párbeszédről

01 péntek júl 2011

Posted by Gyula in párbeszéd

≈ 1 Comment

Tags

Moly, olvasás

Jövő héttől az olvasás kerül fókuszba 7 hétig. Bekapcsolódom a Moly-tagok kezdeményezésébe, az olvasásról fogunk blogolni. Persze nem állhatom meg, hogy bele ne csempésszek néhány írással kapcsolatos gondolatot.

Stay tuned !– ahogy a tengerentúlon mondják.

A múltkor beszereztem kedvenc íróm, Lee Child legutóbbi könyvének audio változatát. Sok minden miatt tetszik, az egyik ahogyan párbeszédeket ír. Íme egy kis ízelítő. Figyeljétek meg milyen sallangmentes, célratörő. Nagyon jól visszaadja a helyzetet és a szereplők jellemét. A szituáció: Reacher, a főszereplő késő este tér be az Isten háta mögötti hotel bárjába, ahol ritka a vendég télvíz idején. Kávét rendel.

Máskor, más helyen lehet, hogy így zajlott volna le a beszélgetés:

– Adhatok tejszínhabot vagy cukrot? – kérdezte [a pincér].
– Nem köszönöm, feketén iszom – mondta Reacher.
– Átutazóban van?
– Igen, kelet felé tartok.
– Hová igyekszik? Messzire?
– Igen, lemegyek egészen Virginiáig – mondta Reacher.
A fura hajú pacák megfontoltan bólintott.
– Az jó messze van! Délnek kell mennie először, amíg el nem éri az autópályát. Az leviszi egészen Virginiáig.
– Igen, így tervezem – mondta Reacher. – Tudom, hogy hosszú az út, de rászántam az időt.
– Honnan indult?
– Északról, Detroitból – mondta Reacher. – Már untam a nagyváros szürkeségét és bűzét, gondoltam világot látok.
– Kocsival van?
– Nem. Nincs autóm, stoppal jöttem.

Child így csinálta:

– Tejszínhab? – kérdezte. – Cukor?
– Egyiket sem – mondta Reacher.
– Átutazóban?
– Kelet felé fordulok, amint tudok.
– Milyen messze keletre?
– Egészen keletre – mondta Reacher. – Virginiába.
A fura hajú pacák megfontoltan bólintott.
– Akkor délnek kell mennie először. Amíg el nem éri az autópályát.
– Ez a terv – mondta Reacher.
– Honnan indult?
– Északról – mondta Reacher.
– Vezetett?
– Stoppoltam.

(Lee Child: Worth dying for, 2010)

Nincs felesleges duma, Reacher nem szószátyár típus. A nebraskai farmerok sem a szájmenésükről híresek. A párbeszéd tökéletesen illik a helyzetbe. Nem kell, hogy mindig ilyen szűkszavúak legyenek a szereplők, de egy dolgot érdemes megtanulni belőle: hagyjuk ki a semmitmondó szavakat!

A párbeszédek írása egyébként is megér néhány bejegyzést, sort fogok rá keríteni.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Blogajánló

17 péntek jún 2011

Posted by Gyula in csacsogás

≈ Leave a comment

Tags

írás, blog, olvasás

RSSGondoltam közreadok néhány blogot, amelyeket olvasok. Java részük angol, nyilván érthető, hogy sokkal többen blogolnak az írásról ezen a nyelvterületen.

Writing Excuses – Kedvencem, a podcastjukat élvezet hallgatni, tele van humorral és jótanáccsal.

The Kill Zone – Senkit ne tévesszen meg az ijesztő cím, 11 krimiíró blogjáról van szó, akik az írás mesterségével kapcsolatban osztják az észt.

The Editor’s Blog – Beth Hill szabadúszó szerkesztő, mindig rácsodálkozom éleslátására.

László Zoltán blogja – Sajnos ritkán ír, de ha kedveled a regényeit, itt értesülhetsz a friss hírekről.

Szélesi Sándor – Eddig két pörgős regényt olvastam Anthony Sheenard-tól, remélem a legújabb is kijön e-köny formátumban mihamarabb.

The Creative Penn – Joanna Penn, főleg a podcastjait szoktam hallgatni írás, könyvkiadás, marketing témákban.

Victoria Mixon – Szintén editor, aki értékes tanácsokkal lát el.

Noveldoctor – Stephen Parolini – jé, még egy editor. Szerintem azért okítják az írókat blogjukon keresztül, hogy kidolgozottabb, színvonalasabb kéziratokat kapjanak szerkesztésre.

SFnovelist – Science-fiction és fantasy írók csoportja, a műfaj nagy kedvelői és művelői.

Storyfix – Larry Brooksnak több könyve is megjelent írás témában, blogján is ezzel foglalkozik.

E-köny olvasók – Amióta megvettem a Kindle-t, főleg azon olvasok. Egyébként is oda vagyok a kütyükért. Érdemes követni ezt a blogot, ha te is érdeklődsz irántuk.

Fiction Kult – „Képzelet, Irodalom, Kultúra” áll az oldalukon. Magam sem tudnám tömörebben megfogalmazni.

SFmag – Kedvenc zsánerem a tudományos fantasztikum, ide szoktam jönni cikkekért, novellákért, ismertetőkért.

Te milyen blogokat olvasol?

Kép: Max Delson

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Olvasd ezt is

Szemünkben a világ ... Belgiumból - Családi blogunk

Emma szemében a világ - Kedvesem írói oldala


Legnépszerűbb bejegyzések

  • Csatlakozz!
  • Regisztráció
  • Tag bejelentkezés
  • Profil
  • Jelszó visszaállítása

Írástechnika

  • Tervezés
  • Narráció
  • Szereplők
  • Érzelmek
  • Párbeszéd

E-mail értesítés

Add meg az e-mail címedet, ha értesítést szeretnél az új bejegyzésekről!

Join 118 other subscribers

Szerzői jog


A blogon megjelentek a Creative Commons licensz alá tartoznak: Ha megosztasz vagy idézel valamit, nevezd meg a blogot! - Ne változtass a tartalmán! - Kereskedelmi célra nem használható fel!
Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International
2026. október
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
« máj    

Kategóriák

Korábbi bejegyzések

Powered by WordPress.com.

Loading Comments...
%d