A jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Hát még aki író akar lenni! Azt mondják a nagyok, a legjobb módszer a fejlődéshez maga az írás. Írj sokat! A második legjobb módszer okos emberektől tanulni. Az egyik ilyen okos ember James Scott Bell, aki már több sikeres krimit is írt (amelyek sajnos nem olvashatóak magyarul). Nemrég fejeztem be a legutóbbi könyvét, és azt gondoltam magamban: ettől a pasastól van mit tanulnom. Szerencsére jelentek meg kifejezetten az írástechnikáról szóló könyvei, az egyiknek neki is láttam. Szeretném megosztani veletek a legutóbbi gyöngyszemet, amit találtam. Arról szól, hogyan lehet érdekesebb, ütősebb párbeszédet írni.

Fotó: MACSwriter

Vegyük alapul, hogy valami fogalmad már van a párbeszédek írásáról. Ha nincs, akkor jobb, ha előbb néhány alapozó cikket olvasol el. Aztán gyere vissza, itt várlak.

Szóval, ha építeni akarunk az alapra, akkor ezek jól jönnek:

A 12 trükk

1. Hangszerelj előre

A jó párbeszéd nem akkor indul, amikor az első szó elhangzik, hanem már korábban meg kell teremteni hozzá a légkört. Elég unalmas, amikor ketten beszélgetnek, és mindenben egyetértenek. A hétköznapi életben persze semmi gond vele, sőt örülünk, ha nem kell vitatkoznunk a másikkal, de egy regényben tök unalom az egész. Kell valami, ami érdekesebbé teszi, ez pedig a beszélgetők közötti különbség hozzáállásban, világnézetben, lelki állapotban, rendelkezésükre álló időben stb. Ez ad egy feszültséget a párbeszédnek, ami emlékezetessé fogja tenni. Ezeket a különbségeket nyilvánvalóvá kell tennünk már előre, mint amikor a dalt az előadás előtt hangszerelik.

2. A Szülő, Felnőtt és Gyerek szerep

Ez egy érdekes dolog, amit a pszichológia területéről vettek kölcsön. A lényege, hogy általában minden karakter bizonyos szerepet felöltve beszél, és következetesen ebben a szerepben marad.

• A Szülő típus az, aki a tekintéllyel rendelkezik, akinek a kezében van a hatalom. Ő mondja meg a tutit, amit ő állít, az úgy van.
• A Felnőtt játsza az objektív szerepet. Racionálisan gondolkodik, nem indulatos, úgy látja a dolgokat, amilyenek, esetleg ki is mondja, hogy „beszéljük ezt meg felnőtt módjára”.
• A Gyerek viszont nem racionális, hanem érzelmi alapon reagál. Csak magára gondol, akaratos, nincs tekintettel másokra.

Na már most, ezeket a viselkedésmintákat összepárosíthatjuk a párbeszédekben, következetesen beléjük helyezve a karaktereket. Bármelyiket szembe állíthatjuk bármelyikkel, így a konfliktusok széles skáláját kapjuk. Például két Felnőtt logikai érvekkel vitatkozhat, vagy egy Szülő-Gyerek párosításban könnyen előfordul a felelősségre vonás, vagy akár a hiszti is.

3. Hagyj ki szavakat

Elmore Leonard alkalmazta szívesen ezt a technikát, itt-ott kihagyva egy szót, valószerű párbeszédeket hozott létre. Például ehelyett:
– Átjössz hozzám egy sörre?
– Most nem tudok, sok a dolgom.
– Ugyan, még egy zseninek is szüksége van egy kis kikapcsolódásra.
– Majd meglátom.
Így is megírhatjuk:
– Átjössz sörözni?
– Nem tudok, dolgom van.
– Még egy zseninek is kell kikapcsolódás.
– Majd meglátom.
Feszesebb, jobban érződik belőle, hogy valami van a háttérben, és nem biztos, hogy összejön a sörözés.

4. Oszd ki élő színészekre a szerepeket

Egy párbeszéd akkor élő igazán, ha szinte halljuk a karaktereket beszélni. Mivel nehéz egy ismeretlent így „hallani”, segít, ha ismert színészekre osztjuk ki a szerepet. Ugye, ha azt mondom „Úgy kell neked, halálmadár!” (Die hard, Bruce willis), szinte halljuk Dörner György hangját. Sokkal könnyebb Bruce számára párbeszédet írni, mint egy ismeretlennek. Az olvasó úgysem fogja tudni, hogy kire gondoltunk írás közben, de a párbeszéd élni és vibrálni fog.

5. Játszd el

Ha van kedved egy kis improvizációs színészi alakításhoz, akkor játszd el a karaktert. Ha szégyenlős vagy, akkor előtte zárkózz be. Bell Woody Allent hozza fel példának, aki a Bananas című filmjében saját védőügyvédjét játssza. Miután felteszi a kérdést az ügyvédi asztalnál, a tanúk padjára rohan, hogy válaszoljon. Komikus egy helyzet, és megértem, ha nem akarsz hülyét csinálni magadból, de ha mégis kipróbálnád zárt ajtók mögött, akkor légy szíves írd meg, hogy tényleg működik-e a módszer!

6. Hajlítsd a nyelvet

Bell a Keresztapa egyik mondatát hozza fel példának (nem szó szerinti idézet, Bell könyvéből fordítottam).
A normál mondat így hangozhatott volna: Moe Green vagyok! Már akkor én voltam itt a főnök, amikor te még középiskolába jártál.
A filmben így hangzik el: Moe Green vagyok! Már akkor csontokat ástam el, amikor te pompomlányokkal randiztál.
Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem érted a lényeget.

7. Mutasd be a dolgokat a párbeszéden keresztül

Szeretem a pörgős könyveket. A hosszas leíró részeket, vagy a túlontúl részletes háttértörténetet nem csak ásítozással jutalmazom, hanem a szemem önálló életre kelve elkezdi átugorni a mondatokat. Egy jó párbeszéd segíthet ezen. A háttérinformációkat beszélje meg két szereplő, akik konfliktusba keverednek egymással, és észrevétlenül bevezetnek bennünket a történet hátterébe. Ugyanígy, ha a narratíva helyett feszes párbeszédet írunk, az olvasó szeme nem csak hogy nem ugorja át, hanem odatapad az oldalra.

8. Az elkerülő taktika

Az egyik leggyakoribb hiba kezdő íróknál, hogy egyszerű oda-vissza párbeszédet írnak. A szereplők közvetlenül a másik mondatára válaszolnak, gyakran szavakat is ismételnek. Például:
– Szia Klári.
– Szia Emese.
– Nem is tudtam, hogy téged is meghívtak.
– Pali hívott meg. Istenem, milyen szép a ruhád!
– Ez? Tavaly vettem árleszállításon.
– Tavaly? Pedig mintha új lenne!
Meglehetősen unalmas, és szinte semmit nem mond el a karakterekről. Barátnők? Csak ismerősök? Most kerüljük el a nyilvánvaló dolgokat, a párbeszéd valahogy így alakul:
– Szia Emese.
– Nem is tudtam, hogy téged is meghívtak.
– Istenem, milyen szép a ruhád!
– Megyek, iszom valamit.
Azt hiszem Klári hiába próbál kedves lenni Emeséhez, ő ki nem állhatja.
A szereplők egymásnak adott válaszát többféleképpen variálhatjuk: a másik kérdéssel válaszol, vagy valami váratlant mond, aminek semmi köze az előző mondathoz, de ez jár az agyában. Lehet, hogy félbeszakítja, mert elege van, vagy akár mondhat valamit, amire a másik köpni-nyelni sem tud. De hallgathat is, a csend néha sokkal beszédesebb ezer szónál.

9. Időnként villants meg egy gyöngyszemet

Mindenkivel előfordul, hogy néha mond valami sziporkázót, ami „nagyon ott van” az adott helyzetben. Bell a következő idézettel illusztrálja ezt Lawrence Block egyik könyvéből, amikor egy zsaru egy gyanúsítottat ír le:
„Isten olyan csúnyának teremtette, amilyennek tudta, aztán szájba vágta egy lapáttal.”
Nem rossz!

10. Amikor a csend többet mond

A csend erőteljes eszköz tud lenni, gyakran a legjobb választás, akármilyen szellemes párbeszéddel is tudnál előállni.
– Még egy kis bort?
– Nem, köszönöm.
– Mit szólnál, ha fizetnék, és felmennénk a szobánkba?
A nő szótlanul piszkálta villájával a kihűlt zöldséget.

11. Csak hagyd, hadd jöjjön

Az első kéziratnál csak írd a párbeszédet, ahogy jön. Hadd folyjon! Amilyen gyorsan csak tudod. Nem baj, ha nem tökéletes, később húzhatsz és javíthatsz rajta. Viszont olyan mondatok is születhetnek, amelyekre nem is gondoltál volna, ha aprólékos gonddal szerkeszted őket.

12. Minimalizálj

Ez az előző pont ellentéte. Vedd elő az egyik jelenetet, és menj végig rajta. Vágj ki, amennyit csak tudsz. Vágj ki szavakat, mondatokat, helyettesíts szavakat csenddel és akcióval, mintha arra törekednél, hogy némafilmet csinálj. Szinte minden esetben jobbak lesznek a párbeszédek. Amikor végeztél, visszarakhatsz részeket, amelyek akarsz.

Még nem próbáltam ki mindet, de kíváncsivá tettek. Te melyiket alkalmazod?