Az írói blogokon, amelyeket olvasok azt tanultam: a karakter-építés alapszabálya, hogy ne legyen tökéletes a szereplő. Ha mindig minden sikerül neki, nem kell küzdenie, akkor hamar unalmassá válik. Ha semmi sem jelent neki kihívást, a karakter nem lesz életszagú. A mondás szerint senki sem tökéletes, és ezt jó, ha beépítjük a szereplőnkbe is.

A legismertebb trükk, hogy adjunk neki valami hiányosságot. Nem kell feltétlenül fizikai fogyatékosságra gondolni – bár erőteljes sztorit lehet írni egy tolókocsis főhősről, aki legyőzi a nála erősebb gonoszt. Példának itt van az Ironside sorozat (most hagyjuk figyelmen kívül az 5.5 pontos IMDb-s értékelést), de a valós élet is produkált már olyan tolókocsis detektívet, aki egy veszélyes terroristát segített kézrekeríteni. A „fogyatékosság” lehet félelem a magasságtól vagy a pókoktól, de akár erős érzelmi megpróbáltatás is. Ez gyakran egy közeli hozzátartozó  halála, vagy valmi rendkívül fontos dolog elvesztése. Mindannyiunk életében történnek tragédiák, és amikor hasonló sorsú emberről olvasunk, ösztönösen beleérzünk a helyzetébe. Egy fokkal máris közelebb állunk hozzá.

Könnyebben rokonszenvezünk azzal is, aki esendő, és időnként olyan hibákat vét, mint mi. Valami olyan hiányossággal kell rendelkeznie, ami szimpatikussá teszi, ami segít az olvasónak, hogy együttérezzen vele.

Másik módszer, hogy egy nehéz, akár kilátástalan helyzetbe helyezzük. Az olvasó elkezd neki drukkolni, és mire főhősünk kimászik a slamasztikából, már meg is kedveltettük.

Ami legutóbb felkeltette a figyelmemet, az nem újdonság, de talán nem beszélnek róla annyit írói körökben. Ez az emberi tévedés.

Mint az előbb már idéztem, nem vagyunk tökéletesek. Ezt nehéz beismernünk, és vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a véleményükhöz. (Így születnek például a Facebook-os beszólós-anyázós viták.) Ez azonban nem változtat azon, hogy időnként másnak is igaza lehet. Ugyanígy, egyáltalán nem tévedhetetlen a történetünk szereplője sem – hacsak nem természetfeletti mindenttudó lényekről írunk, de ez más tészta. Néha rádöbbenhet, hogy a dolgok mások, mint aminek látszanak, nem az következett be, amit várt, sőt időnként rendesen pofára is eshet. Ez esendővé, emberivé teszi.

A tévedésnek következményei vannak, és ez az a pont, ahol a karakterépítés és a cselekmény nagyon jól összeötvözhető, ugyanis a téves döntés nagyban kihat az eseményekre.

Mondok egy példát Brandon Sanderson Acélszív című könyvéből. Spoiler következik!

David, a főhős bosszút akar állni Acélszíven, aki megölte az apját. Acélszív legyőzhetetlennek látszik: sérthetetlen, acéllá tudja változtatni a tárgyakat, és elképesztő erővel bír. Egyike a rendkívüli hatalommal és különféle különleges képességekkel rendelkező Idoloknak, akik egy évtizede uralkodnak, elnyomva a hétköznapi embereket. Természetfeletti erejük kioltotta a bennük lévő emberi jót, és gonoszokká váltak. Dávid csatlakozik a Leszámolókhoz, a normális emberekből álló csoporthoz, amely különleges technilógiákat használva harcol az Idolok zsarnoksága ellen. A csoport vezetője Prof, ő fejlesztette ki azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek valamelyest növelni az esélyeiket. Az egész helyzet az esendő emberek harcáról szól a különleges képességekkel szemben, és minden trükkre, tudásukra és ügyességükre szükségük van. Azonban Dávid egy alapvető dologban téved: Prof nem közönséges ember, hanem maga  is Idol, azzal a különbséggel, hogy ő ellenáll zsarnoki természetének, és titkolja erejét. Igazából nem új technológiákat fejlesztett ki, hanem az ő képességei működtetik az eszközöket, amelyeket a csoport használ. Ez csak a végén derül ki, és fejtetőre állítja Dávid koncepcióját az Idolokkal kapcsolatban. Visszagondolva, végig ott voltak a jelek, de Dávid csak az Acélszívvel folytatott drámai küzdelem után döbben rá az igazságra.

Az, hogy Dávid téved, nyilván a cselekményre is hatással van, ugyanakkor segít emberibbé tenni a karaktert.

Nyilván meg kell találni az egyensúlyt, hiszen a túl sok tévedés ostobának is mutathatja a szereplőt, de jól használva, erős eszköz lehet a karakterizálásban.

Foto: blogs.pioneerlocal.com és sfmag.hu