• Kezdőlap
  • Írásaim
  • Megjelent
  • Segédletek
  • A blogról
  • Kapcsolat

Mészáros Gyula írói blogja

Mészáros Gyula írói blogja

Tag Archives: karakter

Karakter vázlat (egyszerű)

09 szombat máj 2020

Posted by Gyula in eszközök, szereplő, Tervezés

≈ Leave a comment

Tags

írás, karakter, novella, regény, szereplő

2 girls standing beside orange wallEz a bejegyzés elérhető lesz folyamatosan a Segédletek alatt fent a menüben.

A Kérdőív szereplők kidolgozásához oldalon megosztottam egy nagyon részletes karakter-kérdőívet. Bevallom, ritkán válaszolom meg minden egyes kérdését. Novelláknál felesleges, regényeknél pedig attól függ, mennyire fontos szerepet játszik a karakter.

Ha nincs szükséged ennyire részletes karakter-kidolgozásra, akkor itt ez a nagyon egyszerű, de éppen ezért könnyen kitölthető karakter vázlat. A Scrivener alkalmazásból Character sketch-ből vettem. Egyszerű, de ha van még valami fontos szempont, amire szükséged van, kibővítheted magadnak.

Karakter neve

Ez magáért beszél.

Szerepe a történetben

Nem minden karakter főszereplő. Ha hosszabb ideig dolgozom valamin, néha elfelejtem melyik karakter ki is, főleg, ha csak apró szerepeik vannak, ezért érdemes leírnom.

Foglalkozás

Ez is egyértelmű. Ha speciális foglalkozásról van szó, akkor ide írhatunk részleteket is.

Fizikai leírás

Hogyan néz ki a karakterünk külsőleg?

Személyiség

Belső tulajdonságok.

Szokások, viselkedésmód

Ez segíthet kidolgozni, hogy a fizikai külső és belső tulajdonságok mellett milyen jellegzetességei vannak még a szereplőnek. Hogyan viselkedik, van-e „szava járása”, jellegzetes mozdulatai.

Háttér

Fontos akkor is, ha nem kerül bele minden a történetbe. A múltunk rendkívül nagy befolyással van ránk. Sokszor lejegyzek le gyerekkori élményeket, fontos eseményeket a karakter életéből. Milyen a családi élete? Mit szeret csinálni. Olyan dolgokat, amelyek befolyással vannak a személyiségére, vagy a történet szempontjából fontosak lesznek.

Belső konfliktusok

Konfliktusok nélkül a történet unalmas. A szereplőt az is meghatározza, milyen érzések feszítik, milyen fóbiákkal küzd, mi motiválja.

Külső konfliktusok

Milyen nézeteltérései vannak másokkal? Haragban van-e valakivel? Van-e ellensége? Hogyan viszonyul mindezekhez?

Jegyzetek

Minden más, ami még fontos lehet a történethez a karakterrel kapcsolatban.

 

Photo by  Angelica Gonzalez-Lopez  on  Scopio

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

David Weber: Off Armageddon Reef

30 hétfő jan 2017

Posted by Gyula in Írástechnika, olvasás

≈ Leave a comment

Tags

cselekmény, David Weber, fantasy, karakter, sci fi, szereplő

Ez most nem szokványos értékelés lesz, inkább amolyan „mit tanultam belőle” írói szemmel.

off-armageddon-reefAz érthetőség kedvéért azért nézzük csak meg a cselekményt röviden! Vigyázat, szpoilerveszély!
Az emberiséget idegenek támadják meg, elsöprő erővel tesznek a földdel egyenlővé minden emberi kolóniát. Az utolsó reményt egy titkos művelet jelenti. Emberek millióit telepítik egy, a galaxis peremén lévő világba, emlékeiket kitörölve, és a középkori technikai szintre visszavetve őket, hogy a modern technika által kibocsátott jeleket az ellenséges faj ne érzékelhesse. Az expedíció vezetőségében viszály tör ki, és elpusztítják egymást. Mielőtt a tragédia megtörténik, az egyik vezető titokban elrejtett egy androidot, és beprogramozta, hogy nyolcszáz év múlva ébredjen fel. „Életre kelve” ő az egyetlen magasan fejlett intelligencia egy középkori világban, amelyet a vallási dogmák irányítanak, és tartanak vissza minden fejlődéstől. Az android célja innentől az elnyomó rendszer megdöntése, és az emberiség felemelkedésének támogatása.

És most felteszem az írói sapkámat.

A cselekménynek hatalmas az íve. Ha az android ébredése és a majdani végkifejlet között húzzuk meg, akkor óriási pályát fut majd be. Mintha egy hegyre mennél felfelé, már órák óta gyalogolsz, de a megtett út eltörpül a még hátralévő mellett. Az Off Armageddon Reef több, mint kétszer olyan terjedelmű, mint a szokásos sci-fik, mégis alighogy belekezd a teljes történetbe. Ez egyrész imponáló. Le a kalappal David Weber előtt, hogy ekkora projektbe fogott. Én ötven-hatvan oldalnál rendszerint elérek egy pontot, amikor elveszítem a lelkesedést. Másrészt veszélyeket is hordoz magában. Nagyon oda kell figyelni a világépítés és a cselekmény egyensúlyára. Sajnos ezen a területen időnként kudarcot vallott a könyv. Voltak részek, amelyek annyi leírást és a világgal kapcsolatos részletet adtak, hogy unalmamban elkalandoztak a gondolataim. Ilyenkor hagy ki az ember néhány tömött, párbeszéd nélküli részt, és ugyanúgy érteni fogja, mi történik. A kevésbé kitartóak akár fel is adhatják, és máris egy olvasóval kevesebb a rajongók tábora. Én kitartottam, mert tapasztalatból tudom, hogy ha az író stílusa tetszik, és egyébként visz magával a könyv, akkor a végére összeáll egésszé az unalmas részek ellenére is.

Egy ideje foglalkoztat, hogyan lehetne ötvözni a sci-fit és a fantasyt. Nem könnyű, mert ami valakinek varázslat, az másnak színtiszta tudomány, és ha egyszer tudományosan meg lehet magyarázni, akkor az már nem varázslat. Mégis, egyszer annyira elolvasnék egy könyvet, ami a kettőt összehozza.
Az Off Armageddon Reef már majdnem ilyen. Az android embernek adja ki magát, akinek az égiek különös képességet adtak – amely valójában a modern technika használatából adódik –, de még nem megy át a mágiába. Mindenesetre érdekes, hogy ha egy másik történet lenne, akkor ő lenne a titokzatos, mindentudó bölcs, aki a háttérben a szálakat mozgatja, így viszont pontosan látjuk, hogy mi motiválja, és mi a terve.

Van egy dolog, amely csak a végére tudatosult bennem: a főhős túlságosan tökéletes. Ezen a ponton feltételezem, hogy az Merlin, az android a főhős, bár vannak karakterek, akik szintén jelentős szerepet kapnak. Igen, tényleg így hívják, tudatosan választja magának ezt a nevet. Tetszik a párhuzam, amelyet az olvasó ért, de a többi szereplőnek fogalma sincs a párhuzamról. Szóval Merlin nem csak erősebb, gyorsabb, és okosabb az embereknél, de a modern technikai eszközöket használva minden fontosabb helyet és embert szemmel tud tartani. Tervei beválnak, minden úgy alakul, ahogyan akarja. A harcban legyőzhetetlen. Azonban a legjobb történetekben azzal a főhőssel tudunk igazán azonosulni, aki a hibái ellenére és azok legyőzésével tud felülkerekedni a gonoszon. Ebben a könyvben érdekes, hogy az emberi hibákat és tévedéseket az író a többi fontosabb szereplőre ruházza át. Azok jelleme viszont nagyon jól kidolgozott.

Szóval, amit tanultam:
1. A nagyívű cselekmény imponáló, és sok lehetőséget rejt, de vigyázni kell, hogy ne váljon terjengőssé az írás.
2. A sci-fi és a fantasy között nem is olyan széles a határ, de ettől még egyáltalán nem könnyű egy történetbe összehozni őket.
3. A karakterek legyenek emberiek, hibákkal és tévedésekkel.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Tévedés – a karakterizálás egyik eszköze

20 péntek febr 2015

Posted by Gyula in Szereplők

≈ Leave a comment

Tags

Acélszív, írás, írástechnika, Brandon Sanderson, Ironside, karakter, karakterizálás, szereplő, tévedés

Az írói blogokon, amelyeket olvasok azt tanultam: a karakter-építés alapszabálya, hogy ne legyen tökéletes a szereplő. Ha mindig minden sikerül neki, nem kell küzdenie, akkor hamar unalmassá válik. Ha semmi sem jelent neki kihívást, a karakter nem lesz életszagú. A mondás szerint senki sem tökéletes, és ezt jó, ha beépítjük a szereplőnkbe is.

A legismertebb trükk, hogy adjunk neki valami hiányosságot. Nem kell feltétlenül fizikai fogyatékosságra gondolni – bár erőteljes sztorit lehet írni egy tolókocsis főhősről, aki legyőzi a nála erősebb gonoszt. Példának itt van az Ironside sorozat (most hagyjuk figyelmen kívül az 5.5 pontos IMDb-s értékelést), de a valós élet is produkált már olyan tolókocsis detektívet, aki egy veszélyes terroristát segített kézrekeríteni. A „fogyatékosság” lehet félelem a magasságtól vagy a pókoktól, de akár erős érzelmi megpróbáltatás is. Ez gyakran egy közeli hozzátartozó  halála, vagy valmi rendkívül fontos dolog elvesztése. Mindannyiunk életében történnek tragédiák, és amikor hasonló sorsú emberről olvasunk, ösztönösen beleérzünk a helyzetébe. Egy fokkal máris közelebb állunk hozzá.

Könnyebben rokonszenvezünk azzal is, aki esendő, és időnként olyan hibákat vét, mint mi. Valami olyan hiányossággal kell rendelkeznie, ami szimpatikussá teszi, ami segít az olvasónak, hogy együttérezzen vele.

Másik módszer, hogy egy nehéz, akár kilátástalan helyzetbe helyezzük. Az olvasó elkezd neki drukkolni, és mire főhősünk kimászik a slamasztikából, már meg is kedveltettük.

Ami legutóbb felkeltette a figyelmemet, az nem újdonság, de talán nem beszélnek róla annyit írói körökben. Ez az emberi tévedés.

Mint az előbb már idéztem, nem vagyunk tökéletesek. Ezt nehéz beismernünk, és vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a véleményükhöz. (Így születnek például a Facebook-os beszólós-anyázós viták.) Ez azonban nem változtat azon, hogy időnként másnak is igaza lehet. Ugyanígy, egyáltalán nem tévedhetetlen a történetünk szereplője sem – hacsak nem természetfeletti mindenttudó lényekről írunk, de ez más tészta. Néha rádöbbenhet, hogy a dolgok mások, mint aminek látszanak, nem az következett be, amit várt, sőt időnként rendesen pofára is eshet. Ez esendővé, emberivé teszi.

A tévedésnek következményei vannak, és ez az a pont, ahol a karakterépítés és a cselekmény nagyon jól összeötvözhető, ugyanis a téves döntés nagyban kihat az eseményekre.

Mondok egy példát Brandon Sanderson Acélszív című könyvéből. Spoiler következik!

AcelszivDavid, a főhős bosszút akar állni Acélszíven, aki megölte az apját. Acélszív legyőzhetetlennek látszik: sérthetetlen, acéllá tudja változtatni a tárgyakat, és elképesztő erővel bír. Egyike a rendkívüli hatalommal és különféle különleges képességekkel rendelkező Idoloknak, akik egy évtizede uralkodnak, elnyomva a hétköznapi embereket. Természetfeletti erejük kioltotta a bennük lévő emberi jót, és gonoszokká váltak. Dávid csatlakozik a Leszámolókhoz, a normális emberekből álló csoporthoz, amely különleges technilógiákat használva harcol az Idolok zsarnoksága ellen. A csoport vezetője Prof, ő fejlesztette ki azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek valamelyest növelni az esélyeiket. Az egész helyzet az esendő emberek harcáról szól a különleges képességekkel szemben, és minden trükkre, tudásukra és ügyességükre szükségük van. Azonban Dávid egy alapvető dologban téved: Prof nem közönséges ember, hanem maga  is Idol, azzal a különbséggel, hogy ő ellenáll zsarnoki természetének, és titkolja erejét. Igazából nem új technológiákat fejlesztett ki, hanem az ő képességei működtetik az eszközöket, amelyeket a csoport használ. Ez csak a végén derül ki, és fejtetőre állítja Dávid koncepcióját az Idolokkal kapcsolatban. Visszagondolva, végig ott voltak a jelek, de Dávid csak az Acélszívvel folytatott drámai küzdelem után döbben rá az igazságra.

Az, hogy Dávid téved, nyilván a cselekményre is hatással van, ugyanakkor segít emberibbé tenni a karaktert.

Nyilván meg kell találni az egyensúlyt, hiszen a túl sok tévedés ostobának is mutathatja a szereplőt, de jól használva, erős eszköz lehet a karakterizálásban.

Foto: blogs.pioneerlocal.com és sfmag.hu

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Három tipp, hogy a szereplőidnek egyénisége legyen

07 csütörtök febr 2013

Posted by Gyula in Írástechnika, jótanács, szereplő, Szereplők

≈ Leave a comment

Tags

akció, együttérzés, hibák, karakter, körülmények, módszer, szereplő, történet

Sokáig azt gondoltam, hogy az izgalmas cselekmény fontosabb, mint a karakterek. Végül is, az adja a történet izgalmát, hogy mi fog történni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a sztori érdekes karakterek nélkül olyan, mint az autó lapos gumikkal: benne van az erő, mégsem akar úgy menni, ahogy kellene. Kell, hogy együtt érezzünk a főszereplővel, érdekeljen a sorsa! Ezek módszerek abban segítenek, hogy három dimenziós, élő szereplőket állítsunk az olvasók elé.

1. Nem a körülmények, hanem akció teremt együttérzést

Néhány író azzal próbálja szimpatikusabbá tenni a szereplőit, hogy mostoha körülmények közé helyezi őket. Elhunyt hozzátartozó, molesztáló galeri, nők után futó férj, elveszített munkahely, idegen környezet a költözés után, elnyomó hatalom, életveszély. Ezek valóban szimpátiát keltenek az olvasóban, de ha a szereplő csak passzívan elszenvedi őket, akkor az együttérzés gyorsan kihűlhet. Ami a kapcsot megteremti az olvasó és a karakter között az, ahogyan a szereplő reagál a körülményekre. Amit azért tesz, hogy kimásszon a slamasztikából, legyűrje a problémát, szembeszálljon az elnyomásal. Jobban együtt tudunk érezni azzal, aki lelki szenvedések árán túlteszi magát egy szeretett elvesztésén, mint azzal, aki az egész történet alatt semmi mást nem csinál csak jajagat, és sajnáltatja magát. Azoknak a kalandoknak tudjuk jobban átadni magunkat, amelyekben a főszereplő szembeszáll a gonosszal, és mindent megtesz a legyőzéséért. Ha a rossz fiú kénye-kedve szerint bánik a „hőssel”, aki csak elszenvedi az egészet, és semmit sem tesz ellene, az olvasó hamar ásítozni kezd.

2. A szereplőknek legyenek hibáik, kételkedjenek magukban, tévedjenek

Foto: esteepictures.wordpress.com

Foto: esteepictures.wordpress.com

Senki sem tökéletes. Elcsépelt közhelynek hangzik, mégis igaz. Amikor a főhős tökéletes és túlságosan magabiztos, nem érezzük igazinak. Nem is beszélve arról, hogy túl könnyen legyőzi a rosszat, abban pedig mi az izgalmas? Ha akár testi, akár lelki hibái vannak a szereplőnek, sokkal valóságosabbnak érezzük. Ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, amit tesz, saját magunkat látjuk benne. Ha félelmeivel küzd, drukkolunk neki, hogy felül tudjon kerekedni rajtuk. Egy dologra viszont vigyáznunk kell: ne legyen hibája csak azért, hogy elkerüljük a tökéletesség látszatát. A félelmei és kétségei kapcsolódjanak a történethez, és motiválják a döntéseit. Legyenek szerves részei a sztorinak.

3. Legyen saját életük

A szereplőknek a történet kezdete előtt is volt életük – kivéve persze, ha az egész életét felölelő életrajzi regényt írunk. Már az előtt szerettek, gyűlöltek, ettek-ittak, iskolába jártak, és még ezer dolgot csináltak, mielőtt a sztorink kezdődik. Elmélyíthetjük a karakterünket, ha beleszőjük a történetbe az őket ért traumákat, az örömöket, amelyekben részük volt, a vágyaikat, amelyek idáig vezették őket. A múlt eseményei segíthetnek megérteni, miért viselkednek úgy, ahogy.

Neked milyen módszereid vannak a mélyebb karakterábrázolásra?

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Kerüljük a lapos sztorit és unalmas szereplőket!

20 péntek máj 2011

Posted by Gyula in jótanács, szereplő

≈ Leave a comment

Tags

feszültség, karakter, kihívás, lehetőség, probléma, szereplő

„Mi hajt téged, ember: bátorság vagy félelem?”
Megatron

Úgy látszik, mostanában csupa szereplőkkel kapcsolatos témába botlom. Ígérem, másról is fogok írni, de van itt valami, ami megér egy bejegyzést. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne legyenek unalmasak, laposak a szereplők, sőt, fokozzák a sztori feszültségét? (Nyugi, nem én okoskodtam ki őket, tapasztalt íróktól szedtem össze. Mondtam már, hogy én is tanuló vagyok?)

  • Helyezzük őket szokatlan helyzetbe. Emlékeztek Viktor Navorski (Tom Hanks, Terminál) tanácstalanságára? A repülőtér terminálján rekedt, mert vízuma nem volt, Amerikában nem fogadták, de vissza sem mehetett, mert megszűnt az ország ahonnan jött.
  • Adjunk eléjük kihívást, mind belsőt, mind külsőt. Ugye ismerős a zsaru, aki miközben hajszolja a rossz fiút, elrontott házasságával is kínlódik?
  • Vegyük el tőlük a létfenntartó rendszerüket. Tipikus sci-fi trükk a feszültségkeltésre, de nem csak a fantasztikum világában alkalmazható. Gondoljunk rá átvitt értelemben, és tegyük a főhőst egyik-napról a másikra földönfutóvá, hajléktalanná. Melyikünk számára nem lenne ez elegendő feszültség forrása?
  • Korlátozzuk kettőre a választási lehetőségeiket, és mindkettőt tegyük rémisztővé. Jensen Ames (Jason Statham, Halálfutam) választhat, hogy örökre lemond a szabadságról, ezzel lányáról is, vagy halálos versenyben vesz részt. Egyik sem túl biztató.
  • TransformersTegyük olyan bátorrá őket, mint amilyennek elképzelni sem tudták volna magukat a történet elején.  Sam Witwicky-nek, a gimis srácnak (Shia LaBeouf, Transformers) nem kis bátorságra van szüksége, hogy a Kockával a hóna alatt felmásszon az épület legtetejére, és szembenézzen Megatronnal.
  • Mondassunk vagy tetessünk velük olyat, amit „normális” ember nem mond vagy tesz. „Láthatatlan ember vagyok” – ezzel a mondattal kezdődik Ralph Ellison 1952-es regénye, a Láthatatlan ember.
  • Kövessenek el szörnyű hibát, amikor helyre akarnak hozni valamit, vagy eleget akarnak tenni egy kihívásnak, ráadásul tegyük lehetetlenné, hogy elkerüljék az idejutást. Nem tehetek róla, Leslie Nielsen és a Csupasz pisztoly jutott eszembe. Nem kell azonban feltétlenül komikumra gondolni, sőt! Tragikus események származhatnak jó szándékból.
  • Tegyenek valami kockázatosat. Aztán valami más kockázatosat. Aztán még egyet. Emeljük olyan szintre a kockázatot, amelyet nem képes leküzdeni. A Függő játszmában Gabe Walker (Sylvester Stallone) egyre többet kockáztat, hogy megmentse barátait.
  • Érjük el, hogy az olvasókat érdekelje, ami a szereplővel történik. Mondjanak vagy tegyenek olyan dolgokat, amelyek szimpátiát keltnek az olvasóban. Egy kutyát tartó férfi szimpatikus. A kamaszodó gimis sráccal, akit állandóan cikiznek a többiek, együtt tudunk érezni.
  • Tegyük egyetlen lehetőséggé azt, ami rendkívül sokba kerül a szereplőnek. Erre most nem jut eszembe példa, de jól hangzik.
  • Hozzunk létre olyan ellenséget, aki valódi fenyegetést jelent a szereplőre nézve. Ne csak bosszantsa, hanem jelentsen kihívást a főhős meggyőződésével, morális ítéletével szemben. Ellenséget, aki a főhőst alapjaiban rázza meg, azokat az értékeket és hitet, amelytől a szereplő az, aki. Lex Luthor és Superman – érted a lényeget!
  • Gondoljuk újra a szereplők cselekedeteit, ha túl könnyen mennek a dolgok. Vegyük számításba mi lenne, ha az ellenkezőjét tennék, mint amit a számukra írtunk. Ha főhősünk könnyen veszi az akadályokat, nem tettük elég magasra a mércét. Ha csupa hétköznapi vagy kiszámítható dolgot tesz, unalmassá válhat.
  • Tegyük félre a félelmünket, ami gátol, hogy túl merészet, idegenszerűt írunk. Legyünk olyan bátrak, mint szereplőink. Inkább nagyszerű történetet írjunk, mint biztonságosat.

Miután ezerféle képpen elbántunk főhősünkkel, ne felejtsük el a legfontosabbat: végül győzedelmesen kerüljön ki a kalamajkából! (Vagy ha nem győz, akkor is legyen tanulsága a kálváriájának!)

Fotó: examiner.com

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

A szereplő-formálás alapelve

13 péntek máj 2011

Posted by Gyula in alapok, tervezés

≈ Leave a comment

Tags

írás, karakter, szereplő

Amikor elkezdtem írással foglalkozni, felmerült bennem a kérdés: hogyan alkothatok érdekes szereplőket? Olyanokat, akikkel az olvasó együtt tud érezni, izgul értük, utálja őket (mármint a gonoszabbjait). A válasz egyszerű: ismernem kell őket. Tudnom kell minek örülnek, mitől szomorodnak el, mitől félnek, mit szeretnek csinálni.

Egy hatékony módszer a szereplők kidolgozására és megismerésére, ha leírsz róluk mindent, amit tudni érdemes. Mire megválaszolsz minden pontot, alaposan ismerni fogod őket. A sztori írásakor pedig bármikor előveheted emlékeztetőnek. (Hidd el, egy regény írásakor annyi részletre kell emlékezned, hogy egy-egy szereplői tulajdonság óhatatlanul elsikkad.)

Létrehoztam a Segédletek oldalt (fent, a menüben), ahol megtalálod a kérdőívet, amit kitöltök a szereplőkkel kapcsolatban. Használd bátran! Próbálgasd, teszteld, tegyél hozzá, hagyj el belőle, ahogy neked tetszik! Sztori ötletek kitalálásához is használhatod: megalkotsz két-három karaktert, aztán összerakod őket, leírod mit csinálnának adott helyzetben. Minél kidolgozottabbak a karakterek, és minél érdekesebb helyzetbe hozod őket, annál valószínűbb, hogy beugrik egy jó történet.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Meghalt a király, éljen a király!

15 kedd márc 2011

Posted by Gyula in alapok

≈ Leave a comment

Tags

cselekmény, feszültség, karakter

Most olvastam egy cikket a Writer’s Digest oldalán, és elkapott az a bizonyos „aha!” érzés. A mozaikdarabok a helyükre kerültek.

Ha lejjebb görgetsz, megtalálod bejegyzésemet arról, hogy a cselekmény vagy a karakterábrázolás a király (érts: viszi előre a történetet). Arra a következtetésre jutottam, hogy a kettő együtt. Most már látom, hogy hol tévedtem. A következő mondat van a WD cikkében:

A feszültség viszi előre a történetet. Amikor a feszültség feloldódik, a történet lendülete elveszik. Hallottam írás oktatókat, akik megkülönböztetik a „szereplő-vezérelt” és „cselekmény-vezérelt” történeteket, de az igazság az, hogy sem  a szereplő, sem a cselekmény nem viszi előre a történetet: a kielégítetlen vágy teszi ezt.

Lehet bármilyen érdekfeszítő a cselekmény, akármilyen színesek a karakterek, ha nincs feszültség, ami a továbbolvasás vágyát felgerjeszti, megette a fene. Ha mindenki happy, a szereplők boldogan élnek, és nincs semmilyen konfliktus, az olvasó elalszik unalmában, és hamar a sarokba vágja a könyvet. Vesd a főszereplőt az oroszlánok elé, szenvedjen az életéért, szabadságáért, szerelemért vagy más magasztos dologért, és imádni fogják a történetet!

Persze nem szabad túlzásokba esni, és időnként ki kell engedni a gőzt, hagyni, hogy hősünk új reményt kapjon. És a végén nem árt, ha győzedelmeskedik, bármi is az amiért küzd.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Ki a király? – Cselekmény vs. Karakter

31 hétfő jan 2011

Posted by Gyula in alapok

≈ 2 hozzászólás

Tags

cselekmény, karakter

reading womanVan aki azt mondja: „A cselekmény a király!” A legfontosabb, hogy a történet érdekes, akciódús legyen, a többi mellékes.

Más szerint: „A karakter a király!” Hihető, mély karakterábrázolásra van szükség, mert ha átérezzük a szereplő helyzetét, együtt tudunk nevetni és sírni vele, akkor az egész regény jó.

Szerintem a cselekmény ÉS a karakter együtt tud csak király lenni.

Kölcsönkaptam egy könyvet, ami elgondolkodtatott. Nagyon ritkán teszek le könyvet anélkül, hogy végig olvasnám, de ennek a feléig sem jutottam el. Pedig ragyogó volt a helyszínek ábrázolása, a főszereplők utazása során megismert helyeket szinte magam előtt láttam.

Két hibája volt a könyvnek: a cselekmény és a szereplők. A cselekmény kimerült abban, hogy a három főszereplő eljutott A-ból B-be, és megismerkedett XY-nal. A karakterek életéről viszont alig tudtam meg valamit, a jellemük is homályos maradt. Szóval két király is hiányzott a regényből. Ha legalább az egyik ott lett volna, talán lett volna benne annyi lendület, hogy végigolvassam.

Most gondolj a legjobb regényre amit olvastál! Fogadok, hogy az alábbiak benne voltak!

  • Érdekes cselekmény, ami magával ragadott. Le sem tudtad tenni, amíg az utolsó betűhöz nem értél. Folyton az motoszkált benned: mi történik utána? És az után? Na és az után?
  • Élő karakterek, akiket megkedveltél, akikkel együtt tudtál érezni, vagy esetleg utáltad őket. Még a kisebb szereplőkről is volt véleményed, komikusnak tartottad vagy sajnáltad őket, de nem voltak közömbösek a számodra.
  • Színes környezet, amelyet szinte magad előtt láttál, hallottál, érezted az illatait.

Ezek az alappillérek, és ha valamelyik hiányzik, az egész történet megbillenhet, sőt fel is borulhat. Akkor pedig úgy járhatsz mint én, és leteszed a könyvet. Talán még előbb – én türelmes olvasónak számítok.

Szóval van két királyunk – vagy ha úgy tetszik: királyunk és királynőnk. Egyik sem teljes a másik nélkül, egymást kiegészítő párt alkotnak. A karakterek vezérlik a cselekményt, döntéseik, érzéseik irányítják milyen irányba megy a történet. Az események és a környezet hatással vannak rájuk, érzéseket keltenek bennük, és döntésekre kényszerítik őket, amelyek befolyásolják a cselekményt. És királyi párunk így halad a végkifejlet felé, magukhoz ragadják figyelmünket egészen addig amíg fel nem sóhajtunk: „Ilyen hamar vége?”

Foto: National Media Museum

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Olvasd ezt is

Szemünkben a világ ... Belgiumból - Családi blogunk

Emma szemében a világ - Kedvesem írói oldala


Legnépszerűbb bejegyzések

  • Csatlakozz!
  • Regisztráció
  • Tag bejelentkezés
  • Profil
  • Jelszó visszaállítása

Írástechnika

  • Tervezés
  • Narráció
  • Szereplők
  • Érzelmek
  • Párbeszéd

E-mail értesítés

Add meg az e-mail címedet, ha értesítést szeretnél az új bejegyzésekről!

Join 118 other subscribers

Szerzői jog


A blogon megjelentek a Creative Commons licensz alá tartoznak: Ha megosztasz vagy idézel valamit, nevezd meg a blogot! - Ne változtass a tartalmán! - Kereskedelmi célra nem használható fel!
Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International
2026. október
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  
« máj    

Kategóriák

Korábbi bejegyzések

Powered by WordPress.com.

Loading Comments...
%d