Van aki azt mondja: „A cselekmény a király!” A legfontosabb, hogy a történet érdekes, akciódús legyen, a többi mellékes.

Más szerint: „A karakter a király!” Hihető, mély karakterábrázolásra van szükség, mert ha átérezzük a szereplő helyzetét, együtt tudunk nevetni és sírni vele, akkor az egész regény jó.

Szerintem a cselekmény ÉS a karakter együtt tud csak király lenni.

Kölcsönkaptam egy könyvet, ami elgondolkodtatott. Nagyon ritkán teszek le könyvet anélkül, hogy végig olvasnám, de ennek a feléig sem jutottam el. Pedig ragyogó volt a helyszínek ábrázolása, a főszereplők utazása során megismert helyeket szinte magam előtt láttam.

Két hibája volt a könyvnek: a cselekmény és a szereplők. A cselekmény kimerült abban, hogy a három főszereplő eljutott A-ból B-be, és megismerkedett XY-nal. A karakterek életéről viszont alig tudtam meg valamit, a jellemük is homályos maradt. Szóval két király is hiányzott a regényből. Ha legalább az egyik ott lett volna, talán lett volna benne annyi lendület, hogy végigolvassam.

Most gondolj a legjobb regényre amit olvastál! Fogadok, hogy az alábbiak benne voltak!

• Érdekes cselekmény, ami magával ragadott. Le sem tudtad tenni, amíg az utolsó betűhöz nem értél. Folyton az motoszkált benned: mi történik utána? És az után? Na és az után?
• Élő karakterek, akiket megkedveltél, akikkel együtt tudtál érezni, vagy esetleg utáltad őket. Még a kisebb szereplőkről is volt véleményed, komikusnak tartottad vagy sajnáltad őket, de nem voltak közömbösek a számodra.
• Színes környezet, amelyet szinte magad előtt láttál, hallottál, érezted az illatait.

Ezek az alappillérek, és ha valamelyik hiányzik, az egész történet megbillenhet, sőt fel is borulhat. Akkor pedig úgy járhatsz mint én, és leteszed a könyvet. Talán még előbb – én türelmes olvasónak számítok.

Szóval van két királyunk – vagy ha úgy tetszik: királyunk és királynőnk. Egyik sem teljes a másik nélkül, egymást kiegészítő párt alkotnak. A karakterek vezérlik a cselekményt, döntéseik, érzéseik irányítják milyen irányba megy a történet. Az események és a környezet hatással vannak rájuk, érzéseket keltenek bennük, és döntésekre kényszerítik őket, amelyek befolyásolják a cselekményt. És királyi párunk így halad a végkifejlet felé, magukhoz ragadják figyelmünket egészen addig amíg fel nem sóhajtunk: „Ilyen hamar vége?”

Foto: National Media Museum