Gondolom sokan vannak úgy mint én, feszíti az embert valami belülről, hogy írjon, megossza másokkal a történeteket amelyek ki akarnak törni. Mindig is szerettem volna író lenni, de ahelyett, hogy a sorokat róttam volna, hagytam magamat elterelni a hétköznapi dolgok felé. Fontosabb volt a család, a munka, a megélhetés, a mindennapi küzdelem a problémákkal. Ezek közül több még mindig elsőbbséget élvez – kitalálhatjátok, a család az első helyen van, és a munkámat is becsülettel elvégzem. Azonban rájöttem valamire: az álmodozásból és tervezgetésből nem lesz regény. Legalábbis papíron nem.

Az utóbbi években sokat olvastam a kreatív írásról, szakmai felkészülés volt ez a részemről. Rengeteget tanultam publikált íróktól (tanácsaik legnagyobb része sajnos csak angolul olvasható). Olvastam a cselekmény megtervezéséről, a karakterek jellemének kidolgozásáról, a kézirat megírásáról és szerkesztéséről, és még rengeteg mindenről.

Aztán belevágtam. Megírtam első regényem kéziratát, az első, nyers változatot. Most kinyomtatva várja, hogy csiszoljam, és élvezhető könyvet szerkesszek belőle.

Ez a blog az írás mesterségének felfedezéséről szól. Az útról, amely célja, hogy az olvasók nagyszerű élménnyel gazdagodva tegyék le műveimet. Ha van kedved, tarts velem! Nézz be rendszeresen, kérj értesítéseket az új bejegyzésekről RSS-en keresztül! Meglátjuk meddig jutunk.

Foto: Richard Scott