Monthly Archives: július 2011

E-book vagy könyv?

15 péntek júl 2011

Posted by in olvasás

≈ Leave a comment

Tags

, , ,

Ez a bejegyzés „Az olvasás 7 hete” keretében született. kindle3

Tavaly ősszel vettem egy Kindle olvasót az Amazontól. Azóta ritkán olvasok papír könyvet. Miért?

  • Könnyebb beszerezni az elektronikus könyveket. Kényelmes típus vagyok, ha valamit el lehet intézni a karosszékből, akkor nem bumlizok be a városba. Sokat olvasok  angolul, a neten tonnaszám vannak jó könyvek.
  • Olcsóbbak. Ha valaki figyelemmel követi, ami az Amazonon folyik tudja, hogy már 99 centért is lehet könyvet venni. Nem nem igaz, hogy az olcsó húsnak híg a leve. Nagyon sok jó könyv van fenn olcsón, egy, két, három dollárért, csak meg kell nézni az ajánlásokat és értékelést mielőtt vásárol az ember. De ne nézzük a szélsőséges egy dolláros árat, vegyünk egy befutott bestseller írót. Kedvencem, Lee Child könyvét tíz-tizenöt dollár között tudom megvenni, legalább öt dollárral kevesebbért, mint a papírkönyvet. Ha olcsóbbak a könyvek, többet tudok olvasni.
  • Ingyen is lehet könyvhöz jutni. Nem, nem kalózmásolatról beszélek! A MOLY-on kívül két angol nyelvű olvasói közösségnek, a Goodreads-nek és a LibraryThing-nek vagyok a tagja. Rendszeresen hozzá lehet jutni ingyen könyvekhez ismertető írásáért cserébe. Időnként belebotlom gyenge írásokba, de java része jó könyv. Más helyeken is lehet promóciókat találni, ha keres az ember.
  • Sok könyv elfér rajta. Utazáshoz jól jön, ha kis helyen elfér akár az egész házi könyvtárad.
  • Kényelmes. Kezdek elszokni attól, hogy egy-egy vastagabb könyvet szinte szét kell feszíteni, hogy a közepén lévő szöveget is olvasni tudjam. Azon kívül letehetem magam elé az asztalra, nem csukódik be magától.
  • Szótár van rajta, aminek nagy hasznát veszem angol könyvek olvasásakor. A minap papír könyvet olvastam, és szinte zavart, hogy egy gombnyomással nem tudtam megnézni az ismeretlen szó jelentését.

Mi lenne jó? Nagyobb választék magyar e-könyvekből.

Nem tökéletes, nyilván a hagyományos könyv hívei ezer ellenérvet tudnak felhozni (ezért van kommentelési lehetőség), de végül is ez a belyegyzés arról szól, hogy nekem miért e-könyv.

Az első könyvélmények

08 péntek júl 2011

Posted by in olvasás

≈ 1 Comment

Tags

, ,

Ez a bejegyzés „Az olvasás 7 hete” keretében született.

Az a helyzet, hogy nem emlékszem melyik volt az első könyv amit olvastam. Biztosan nem a Micimackó, akkoriban még nem volt ilyen népszerű. Talán a Hetvenhét magyar népmese?

Az első amire élénken emlékszem a Winnetou volt. Mind a négy kötetet olvastam, teljesen magával ragadott a vadnyugat világa. Az az időszak volt, amikor cowboy-osat játszottunk a falusi búcsúban zsebpénzből vásárolt pisztollyal, ami igazán durrant, mert patronnal működött. A frászt hoztuk a gyanútlan rokonokra. Az az időszak volt, amikor nyilat készítettünk a patakparti fák ágaiból, és nyílvesszőt a patakban növő nádból. Büszkén dagadt a mellkasunk amikor célba találtunk vele. Az az időszak volt, amikor félelmet nem ismerő, vagány párbajhősök voltunk, akik megvédik a gyengéket, és elbánnak a gonosszal.

Akkoriban fogalmam sem volt a cselekményről, karakterek jellemzéséről, feszültségről, párbeszédekről. Nem analizáltam olvasás közben, hogy túl sok-e a leírás, többdimenziósak-e a szereplők, és a krízis tétje elég nagy-e. Az sem érdekelt, hogy a fogalmazás irodalmi szintű-e. Csak faltam a könyvet, izgultam a szereplőkért, és elégedetten csuktam be miután a rosszfiú megbűnhődött.

Most, hogy erről írok elgondolkodom némely mai kritikuson. Fanyalognak, ha nem elég irodalmi a mű, és odamondogatnak, bármilyen hiányosságot találnak. Elfelejtik, hogy az olvasóközönség nagy része nem elemzés céljából vette meg a könyvet, hanem hogy szórakozzon. Nem kell tökéletesnek lenni, csak ragadjon ki egy időre a hétköznapokból, dobogtassa meg a szívünket, és hitesse el velünk, hogy részese voltunk a kalandnak.

Az olvasás 7 hete & A párbeszédről

01 péntek júl 2011

Posted by in párbeszéd

≈ 1 Comment

Tags

,

Jövő héttől az olvasás kerül fókuszba 7 hétig. Bekapcsolódom a Moly-tagok kezdeményezésébe, az olvasásról fogunk blogolni. Persze nem állhatom meg, hogy bele ne csempésszek néhány írással kapcsolatos gondolatot.

Stay tuned !– ahogy a tengerentúlon mondják.

A múltkor beszereztem kedvenc íróm, Lee Child legutóbbi könyvének audio változatát. Sok minden miatt tetszik, az egyik ahogyan párbeszédeket ír. Íme egy kis ízelítő. Figyeljétek meg milyen sallangmentes, célratörő. Nagyon jól visszaadja a helyzetet és a szereplők jellemét. A szituáció: Reacher, a főszereplő késő este tér be az Isten háta mögötti hotel bárjába, ahol ritka a vendég télvíz idején. Kávét rendel.

Máskor, más helyen lehet, hogy így zajlott volna le a beszélgetés:

– Adhatok tejszínhabot vagy cukrot? – kérdezte [a pincér].
– Nem köszönöm, feketén iszom – mondta Reacher.
– Átutazóban van?
– Igen, kelet felé tartok.
– Hová igyekszik? Messzire?
– Igen, lemegyek egészen Virginiáig – mondta Reacher.
A fura hajú pacák megfontoltan bólintott.
– Az jó messze van! Délnek kell mennie először, amíg el nem éri az autópályát. Az leviszi egészen Virginiáig.
– Igen, így tervezem – mondta Reacher. – Tudom, hogy hosszú az út, de rászántam az időt.
– Honnan indult?
– Északról, Detroitból – mondta Reacher. – Már untam a nagyváros szürkeségét és bűzét, gondoltam világot látok.
– Kocsival van?
– Nem. Nincs autóm, stoppal jöttem.

Child így csinálta:

– Tejszínhab? – kérdezte. – Cukor?
– Egyiket sem – mondta Reacher.
– Átutazóban?
– Kelet felé fordulok, amint tudok.
– Milyen messze keletre?
– Egészen keletre – mondta Reacher. – Virginiába.
A fura hajú pacák megfontoltan bólintott.
– Akkor délnek kell mennie először. Amíg el nem éri az autópályát.
– Ez a terv – mondta Reacher.
– Honnan indult?
– Északról – mondta Reacher.
– Vezetett?
– Stoppoltam.

(Lee Child: Worth dying for, 2010)

Nincs felesleges duma, Reacher nem szószátyár típus. A nebraskai farmerok sem a szájmenésükről híresek. A párbeszéd tökéletesen illik a helyzetbe. Nem kell, hogy mindig ilyen szűkszavúak legyenek a szereplők, de egy dolgot érdemes megtanulni belőle: hagyjuk ki a semmitmondó szavakat!

A párbeszédek írása egyébként is megér néhány bejegyzést, sort fogok rá keríteni.