Háromszor kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, és háromszor töröltem ki. Először túl fontoskodó lett, aztán túl darabos, harmadszorra már nem is emlékszem mi volt a bajom vele. Ezért úgy döntöttem, hogy körítés nélkül a lényeggel kezdem: elkezdem felrakni a saját írásaimat a blogra.

Akik ismernek tudják, hogy nem vagyok valami nagy hangú, a társaság középpontjába vágyó ember, a szociális hálón is csak apró pókocskaként bújok meg a szélén, néha csendben írva egy-egy posztot. Nem az én stílusom, hogy nagydobra verjem, amit csinálok. Sokan azt mondják, ez nem feltétlenül jó, mert a hangom elveszik az internet zajában. Próbálom megtalálni azt az utat, ami nekem megfelel, ami nekem való, és elvisz a célig; van még mit fejlődnöm.

Az egyik állomása ennek az útnak, hogy közszemlére teszem az írásaimat. A saját gyerekéről mindenki úgy tartja, hogy a legszebb, és bár igyekszem objektívan látni a történeteimet, nyilván elfogult vagyok velük kapcsolatban. Ezért szívesen veszem majd a véleményeket, és ígérem, megpróbálok tanulni belőlük!

Jobb oldalt kitettem a Saját írásaim menüpontot, hogy bárki, aki később téved ide, könnyen rájuk találjon.

Az első sztori egyúttal rendhagyó is, azért, mert romantikus témájú. Furcsa lehet egy pasitól, aki főleg scifit és krimiket olvas és ír, tekintsétek a Légy a társam!-at első kirándulásomnak a romantika világában. Hamarosan jön!

Később közzé fogom tenni a Magam ura című novellámat, ami a tavalyi Preyer Hugó pályázaton dícséretet kapott, és megjelent az Új Galaxisban. Aztán jönnek más történetek, remélem tetszenek majd. Nyugodtan hagyjatok kommentet, és mondjátok meg, mit gondoltok róluk!