Van egy probléma, amivel már régóta küzdök: hosszabb írásoknál elveszítem a lendületet néhány fejezet után, és nem fejezem be. Sokáig azt hittem, az az oka, hogy mire kitalálom a cselekményt és megírok a sztoriból valamennyit, már nem találom elég érdekesnek. Jön egy másik ötlet, érdekesett történet, és abba kezdek bele.
A rövidebb történeteket nem gond befejeznem. Azok általában összeállnak a fejemben, mire nekikezdek az írásnak. Persze ezeket könnyebb gondolatban összerakni, egy regényt már problémásabb lenne.Egy idő után aztán előkerülnek ezek a félbemaradt írások, és láss csodát, megint érdekesnek találom őket, megint foglalkozom velük valamennyit.
Nemrég hasonlóan jártam, kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet az egyik kisregény hosszúságú írásommal kapcsolatban. Ezúttal nem hagytam eltűnni a sztorit a süllyesztőben, hanem végiggondoltam, mi lehet az ok. Ahogy agyaltam rajta, az tűnt fel, hogy egész jól indult, aztán ahogy előrébb jutottam a történetben, egyre laposabb lett. Mintha eresztette volna a gőzt. Az első fejezetet még alapos átgondoltam, belekezdtem a világépítésbe és a szereplők megteremtésébe is, de ahogy haladtam előre, egyre kevesebb előre kidolgozott részlet állt a rendelkezésemre. Jött egy szereplő, akinek még nem alakítottam ki rendesen a jellemét, és olyan hatást keltett, mintha kartonból vágták volna ki. A főszereplő megérkezett egy helyre, és csak halvány elképzelésem volt, hogyan is néz ki a város. Hiányoztak az apró részletek, amelyek hitelesebbé tesznek egy történetet.Ezért úgy döntöttem, hogy több időt és energiát fektetek az előkészítésbe.
A következő fejezet elkezdése helyett írtam egy listát, hogy mit kell előkészítenem: milyen új szereplők jelennek meg, melyek az új helyszínek. Valahogy így nézett ki:
Szereplők:
– Leeroc,
– Trevos,
– Özvegy,
– Szolgálólány,
– Inas.
Helyszínek:
– Malnaren háza,
– Utca.
Leeroc a főszereplő, az ő jellem-leírása már elég részletes, de a többieken még kellett dolgoznom. Megformáltam ezeket a szereplőket, vittem elég mélységet a jellemükbe, hogy hihetőbbek és életszerűbbek legyenek. A két helyszín most jelenik meg először a történetben, még hátra van a részletes kidolgozásuk (csak magamnak), amelyből merítve összeállnak majd a leírásos részek a fejezetben. Kell még egy horog is a végére, ami tovább húzz majd az olvasót a következő fejezet olvasására. Csak ez után fogom megírni a fejezetet, és azt remélem, hogy jobb lesz majd, mint előkészítés nélkül lett volna.
Ezt az egészet arra a kérdésre lehet visszavezetni, hogy tervező vagy felfedező típusú az ember írási stílusa. Amit már megtapasztaltam, hogy nem szigorúan az egyik vagy a másik lehet, hanem ez olyan, mint egy skála, egyik végén a tervező, másikon a felfedező módszer. Én valahol a kettő között vagyok, és úgy tűnik, hogy el kell mozdulnom egy kicsit a tervező felé, ugyanakkor megmarad bizonyos fokú szabadság a történet felfedezésére, ahogy írom.Te tervező vagy felfedező vagy inkább?
