• Kezdőlap
  • Írásaim
  • Megjelent
  • Segédletek
  • A blogról
  • Kapcsolat

Mészáros Gyula írói blogja

Mészáros Gyula írói blogja

Monthly Archives: július 2013

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

17 szerda júl 2013

Posted by Gyula in Kritika

≈ Leave a comment

Tags

éve, dráma, menekülés, pavonis, romantikus, scifi, Ta-mia Sansa

a_menekules_eveA menekülés évével tettem egy kis kitérőt megszokott olvasási komfortzónámból, amely főleg scifiket és krimiket ölel fel. Illetve mégsem. Az a helyzet, hogy gondban lennék, ha csak egyetlen kategóriába kellene besorolnom a könyvet. A történet egyrészt krimi, maffiózókkal, gyilkosságokkal, erőszakkal, ja, ne hagyjam ki a rendőröket sem. Másrészt romantikus, mert egy érzelmi mélységeket és magaslatokat bejáró szerelmi szál bontakozik a szemünk előtt. Harmadrészt scifi, szuper intelligens idegenekkel, a jövőben játszódó cselekménnyel. Negyedrészt pedig társadalomkritika, amelyben akár napjaink fogyasztást hajszoló, hataloméhes világára is ráismerhetünk. Rendkívül nehéz ennyiféle zsánernek egyszerre megfelelni, a végére a történet mégis összeáll egésszé.

A krimi és a romantikus szál adja a könyv fő csapásirányát, amelyek át- és átszövik egymást, mint fára felfutó liánok. A főszereplő, Sandra Manul kemény sorsa és érzelmei adják az alapot, amelyre az írónő felépíti a cselekményt. A romantikus szál elemzéséhez nem én vagyok a legmegfelelőbb (legromantikusabb pillanatom, amikor nem felejtek el virágot venni Kedvesemnek). Férfiként időnként kapkodtam a fejemet az érzelmek hullámzása közepette, amelyek néha túlcsordultak a befogadókészségem peremén, de szerintem a női olvasók, különösebben a fiatalabb generáció biztosan értékelni fogja őket. Mindenesetre drukkoltam a párnak, de azt most nem árulom el, hogy mi lett velük a végén.

A krimi része már sokkal keményebb. Azt hiszem a Molyon ovastam Sansa egyik megjegyzésében, hogy hajlamos keményen bánni a karaktereivel. Nos, A Menekülés évében sem volt kíméletes a főszereplővel, Sandra Manul sorsát nem kívánom senkinek! Ha a korpával és a disznókkal kapcsolatos mondást a maffiára alkalmazzuk, akkor nem csoda, hogy rettenetes dolgok történtek vele, amikor a rosszfiúk közé keveredett. Ez az a pont, amikor elő kell vennem a klisészámba menő figyelmeztetést: nem gyenge idegzetűeknek való! Egyáltalán nem arról van szó, hogy értelmetlen kegyetlenkedés lenne a történetben, minden logikusan következik a helyzetből és a szereplők jelleméből, azonban rossz nézni, hogy a bűnözés mit ki nem hozhat az emberekből.

Scifi vonalon szívesebben olvastam volna többet, hiába, gyerekkorom óta a szívem csücske a tudományos fantasztikum. Az az érzésem, hogy éppen csak annyi került be a könyvbe, ami előre viszi a cselekményt. Amit hiányoltam azok a technikai fejlődés hozta mindennapi eszközök. A történet a XXII. század elején játszódik, lehet, hogy a konyhában hangvezérlésű ételautomaták, a nappaliban egész falat betöltő holografikus kivetítők, az utakon pedig számítógép vezérelte autók lesznek. Lehet, hogy lézerfegyverekkel lövöldöznek majd, és az agyba ültetik a kommunikációs eszközt. Jó lett volna ezekből felvillantani néhányat.

Mindamellett a Pavonis figurája tetszett, érdekes volt a módszer, amellyel az idegenek védekeznek más fajok ellen. A Sandra és a Pavonis közötti közelebbi kommunikáció is meglehetősen sajátságos, de nem akarom lelőni a poént.

A kiugró képességűeket üldöző hataloméhes kormány igazi scifi motívum, ami jelen esetben inkább drámai elemként szolgált. Érdemes lett volna jobban kidolgozni ezt a témát, és több részlettel szolgálni, jól kiegészítette volna a romantikus és a krimi vonalat. Így megmaradt elnagyolt háttérrajznak.

Sikerült a könyvben érdekes karaktereket felvonultatni, különösen Tomnak a rendőrnek a figurája tetszett aki képes volt szó szerint kiszagolni a bűnt. Sandra Manul figurája alaposan kidolgozott, és jól nyomon követhető a lelki fejlődése. A többi szereplő már elnagyoltabb, pedig megérte volna legalább James-t plasztikusabbá tenni.

A menekülés éve nem egy könnyed könyv, amit elővesz az ember, hogy agyonüssön egy kis időt. Azt javaslom, akkor fogj bele, ha nem csak felszínes olvasmányra vágysz. Akkor viszont érdemes rászánni az időt!

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Mentsük ami menthető!

10 szerda júl 2013

Posted by Gyula in eszközök

≈ 2 hozzászólás

Tags

dropbox, evernote, mentés, scrivener, word

Mielőtt bárki izgalomba jönne, nem feszült akcióról lesz szó, bár egy író számára nem kis feszültséget okozhat, ha elveszik a kézirata. Időnként panaszos bejegyzéseket olvasok a Facebookon, hogy a számítógép meghibásodása miatt elvesztek az írások. Körülbelül egy éve nekem is tönkre ment a merevlemez a gépemben, és bár nem veszett oda semmi fontos, kellemetlen volt az eset. Azóta még jobban odafigyelek, hogy mentsem a dolgaimat.

A mentésnél három szempontot veszek figyelembe:

  • SaveRendszeresség. Minél fontosabb íráson dolgozom, és minél nagyobb részét írtam már le, annál gyakrabban mentek.
  • Megbízhatóság. Az a szemét Murphy elintézte nekem, hogy ami elromolhat az el is romoljon. Sokat nem tudok tenni ellene, csak annyit, hogy nem bízok meg túlságosan egyetlen eszközben.
  • Elérhetőség. Nyilván biztosabb helyen lenne a kézirat a bank széfjében, de valószínűleg agyára mennék a tisztviselőnek, ha naponta X alkalommal akarnám kivenni és betenni. Olyan helyre van szükségem, ahol gyorsan és kényelmesen elérhetem.

Milyen mentési módszerek vannak?

  • Merevlemez. A legegyszerűbb módszer, mindig kéznél van, amikor számítógépen dolgozom. Arra vigyázok, hogy ne ez legyen az egyetlen hely, ahová mentek – lásd fentebb Murphy-t. (Egyre olcsóbban lehet külső, USB-vel csatlakoztatható merevlemezt venni, ahová ki lehet másolni a fájlok egy példányát.)
  • Memory stick. Majdnem olyan egyszerű, mint a merevlemez, elfér a zsebben, és ma már több ezer dokumentum tárolható rajta.
  • CD. Csak akkor használom, ha el akarom tenni a fájlokat a jövőnek. Elvileg lehet úgy CD-t írni, hogy nem zárjuk le, és később még írunk hozzá, de minek bonyolítsuk a dolgot, amikor a memory stick használata sokkal egyszerűbb.
  • A felhő. Van ez a modern kifejezés: cloud computing, ami egyre népszerűbb. Csomó szolgáltató ajánl ingyen tárhelyet: Google Drive, Skydrive, Dropbox, csak hogy a legnépszerűbbeket említsem a teljesség igénye nélkül. Legalább 5 gigabájt területet adnak anélkül, hogy fizetni kellene a professzionális fiókért. Azon pedig jó sok word dokumentum elfér. Ezek a szolgáltatások meglehetősen magas adatbiztonsági szinttel rendelkeznek, kevés a valószínűsége, hogy bármi elvesszen egy szerverhiba során. Legalábbis kevesebb, mint a merevlemez esetén. Ha tényleg paranoiásak vagyunk, akár többet is használhatunk, mindegyikre feltéve a fájljainkat.

Alkalmazások több célra

Egyre elterjedtebbek az olyan alkalmazások, amelyek nem csak mentésre vagy tárolásra alkalmasak, hanem egyúttal írásra is. A Google Documentumok vagy a Microsoft Skydrive szerkesztője a legtöbb írói igényt kielégíti. Az én kedvencem az Evernote. Ha még nem ismered, érdemes kipróbálni. Ezeknek az előnye, hogy bármelyik számítógéphez ülök le, elérem a dokumentumaimat. Sőt, tableten is tudom szerkeszteni őket bárhonnan. Persze vannak, akik ódzkodnak a „felhőbe” feltenni az írásaikat, mondván, hogy az mégis csak a net, esetleg valaki hozzájuk juthat illegálisan. Engem (még) nem fenyeget a veszély, hogy valaki meg akarná szerezni a regényeimet letöltő oldalakon való közzétételre. 🙂

Mit használok én?

  • evernoteEvernote. Mint már mondtam, nagy előnye, hogy bárhonnan elérhető. Tartalmazza az alapvető szövegformázási funkciókat, eddig nem igazán feszegettem a korlátait. A dokumentumokat notebook-okba szervezhetőek, azokat pedig tovább csoportosíthatóak. Akár rövid történetet, akár regényt meg lehet írni benne, sőt az összes háttér-információ (karakterek, helyek, cselekmény) kidolgozására is alkalmas. Be tudok szúrni képeket a dokumentumokba, címkézni is tudok a jobb szervezhetőség érdekében. A keresési funkciója is nagyon jó, pillanatok alatt megtalálom, ami kell.
  • scrivenerScrivener. Ezt a szoftvert kifejezetten íróknak fejlesztették ki, és a célja, hogy minden kéz alatt legyen az írás során. Projektekben gondolkodik (egy regény vagy egy sztori megfelel egy projektnek), és az írás teljes folyamatát követi, a kezdeti ötleteléstől kezdve a kész sztori e-könyvbe történő konvertálásáig.
  • dropboxDropbox. Ez alapvetően egy internetes szolgáltatás fájlok tárolására és megosztására. A webes felületen kívül telepíthető a gépre egy külön alkalmazás, ami automatikusan szinkronizálja a mappájában lévő fájlokat a szerverrel. Csak annyit kell tennem, hogy az írásokat a Dropbox mappába mentem, innen kezdve minden automatikus. Megjegyzendő, amellett, hogy felkerülnek a szerverre, egy példány a gépemen is marad a fájlokból.
  • Word / Wordpad / Openoffice. Jószerével csak két dologra használom őket: doc formátumba való mentésre, ha be akarok küldeni egy írást valahová, és a „track changes” (magyarul változások követése, ha jól sejtem) funkciót kapcsolom be béta olvasáskor kommentezésre és változtatási javaslatokra.
  • Memory stick. Alkalmanként, főleg béta olvasáskor mentek rá dolgokat, amelyekre csak addig van szükségem, amíg nem végzek velük.

Nagyjából ennyi. Neked veszett már el írásod? Milyen mentési módszereket használsz?

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Technikai fejlődés

02 kedd júl 2013

Posted by Gyula in csacsogás

≈ Leave a comment

Tags

fejlődés, kibernetika, robot, scifi, technika

1979-et írtunk, izgatottan ültem a rádió előtt, és vártam Szíriusz Kapitány újabb kalandjait. Kezemben egy sci-fi könyvet szorongattam – ha megfeszülök sem emlékszem már a címére -, és a videotelefonon jártattam az agyamat.

Nekünk nem volt telefonunk, abban az időben szocialista rendszerben, falun még akkor is éveket kellett volna rá várni, ha jó kapcsolataink vannak. Igazából nem is éreztük szükségét, hogy telefonunk legyen. Kit hívtunk volna fel? A tanácselnököt?

Fekete-fehérben néztük a tévéműsort, de csak esténként, kivéve hétfőn, mert akkor műsorszünet volt. Pirx kapitány kalandjai így is emlékezetesek maradtak, még ha az űrhajója kísértetiesen emlékeztetett is egy kávéfőzőre.

Szóval a videotelefonon agyaltam, és elképzeltem milyen nagyszerű lehet felhívni valakit külföldön – vagy akár másik bolygón! -, miközben nem csak a hangját hallom, hanem látom is az illetőt. Mesébe illő kép, de legalábbis fantasztikus regénybe.

A minap a fotelban ültem, és az okostelefonomon a fiamat hívtam. Nem a normál módon, hanem videocsetet nyitottam, van erre egy alkalmazás. (Mindenre van alkalmazás.) Pedig nem is egy sci-fi könyvben vagyok, ez a hétköznapi valóság. Megvalósult álom. A gyerekeimnek néha mesélek a régi időkről és a változásokról, amelyek bekövetkeztek a gyerekkorom óta, ők pedig hitetlenül ingatják a fejüket, nem értik hogyan létezhetett élet számítógép nélkül. (Ilyenkor elmesélem a cowboyos-indiános játékokat, de ez egy másik történet. )

Néha elgondolkodom mekkora változáson ment keresztül az életünk. Belegondolni is szédítő! Ami akkor elérhetetlen fantasztikumnak tűnt, most napi használati tárgy. Ezért amikor olyan cikkeket olvasok, mint ez a Galaktika oldalán, vagy ez a Bookeren, akkor nem tudom, hogy ámuljak, vagy féljek. Nyugodtan olvasd el őket, aztán gyere vissza!

Gyerek fejjel tudtam, hogy kell nekem egy videotelefon, és amikor majd sok pénzem lesz, és már lehet kapni, akkor veszek magamnak. Felnőtt fejjel oda vagyok a kütyükért, és legszívesebben minden újdonságot kipróbálnék, de biztos vagyok benne, hogy nem szeretném, ha kibernetikus implantátumként lenne beültetve a fejembe tizenöt év múlva.

Persze nyilván komolyan elgondolkodnék ha egy elveszett végtag helyett felajánlanának egy műkart vagy lábat, ami pontosan úgy viselkedik, mint az igazi. Abban is biztos vagyok, hogy sok beteg kapna egy művese vagy mesterséges máj után, ha az élete múlna rajta. De vajon hol a határ, ameddig ember marad az ember, mielőtt gép lesz belőle? És meddig hajlandó elmenni az emberiség a technikai fejlődéssel? Valóban létrehoz majd egy új, gépi fajt? Belegondolni is szédítő.

Mi köze ennek az íráshoz? Harminc évvel ezelőtt könnyebb dolga volt az íróknak. Ma már sokkal nehezebb újdonsággal előállni, és akár csak megközelítőleg megbecsülni az irányt, amerre a fejlődés tart. Sokkal élénkebb képzelőerőre van szükség egy eredeti sztorihoz. Persze van, ami nem változik: ma is az embernek kell a középpontban állnia, mert fejlődés ide vagy oda, ez az, ami olvasóként érdekel bennünket.

Share this:

  • Share on Facebook (Opens in new window) Facebook
  • Share on X (Opens in new window) X
  • Email a link to a friend (Opens in new window) Email
  • More
  • Share on LinkedIn (Opens in new window) LinkedIn
  • Share on Reddit (Opens in new window) Reddit

Like this:

Like Loading…

Olvasd ezt is

Szemünkben a világ ... Belgiumból - Családi blogunk

Emma szemében a világ - Kedvesem írói oldala


Legnépszerűbb bejegyzések

  • Csatlakozz!
  • Regisztráció
  • Tag bejelentkezés
  • Profil
  • Jelszó visszaállítása

Írástechnika

  • Tervezés
  • Narráció
  • Szereplők
  • Érzelmek
  • Párbeszéd

E-mail értesítés

Add meg az e-mail címedet, ha értesítést szeretnél az új bejegyzésekről!

Join 118 other subscribers

Szerzői jog


A blogon megjelentek a Creative Commons licensz alá tartoznak: Ha megosztasz vagy idézel valamit, nevezd meg a blogot! - Ne változtass a tartalmán! - Kereskedelmi célra nem használható fel!
Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International
2013. július
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  
« jún   aug »

Kategóriák

Korábbi bejegyzések

Powered by WordPress.com.

Loading Comments...
%d