Mindig csodáltam azokat, akik csak úgy elkezdtek írni, és a végére egész történet kerekedett ki. Tudom magamról, hogy én könnyen elkalandoznék a cselekménnyel, eszembe jutna egy jó ötlet, visszamennék átírni az előző részt, megint jönne egy szikra, megint változtatnék rajta. Sose érnék a végére, mindig valami jobbat találnék ki, amit persze bele kell írni. Nekem terveznem kell, ha be akarom fejezni. Ha te az első ötlet után kirázod a kisujjadból a sztorit, akkor ne olvass tovább, inkább menj, írj valami érdekeset!

Számodra, aki maradtál, van egy módszerem amivel a parányi szikrából kész történetet varázsolhatsz. Hallottál már a mindmapping-ről? (Készakarva használom az angol kifejezést, az olyanoktól mint elmetérkép, a falra tudok mászni!) Nem akarok mélyen belemenni az elméletbe, csak minimális ismeretre lesz szükség, amit két perc alatt megértesz. Ha már ismered a módszert, átugorhatod a következő bekezdést.

A lényeg: a mind map egy diagram, amit szavak, ötletek, feladatok, vagy más dolgok megjelenítésére használunk, és amelyeket egy központi ötlethez rendelünk hozzá, és az köré szervezünk. Huh, meglehetősen tankönyvszagú meghatározás, igaz? Pedig nagyon egyszerű dologról van szó. Vegyünk egy üres lapot, a közepére írjuk fel az induló ötletünket. Aztán kezdjünk el gondolkodni, hogy mi kapcsolódik hozzá. Amikor eszünkbe jut valami, írjuk fel a lapra, és kössük össze a központi ötlettel. Ha az alpontokhoz is kapcsolódnak tételek, azokat írjuk az alpont mellé, és kössük össze vele. Persze az al-alponthoz is rendelhetünk továbbiakat, annyi szintet hozhatunk létre, amennyit akarunk, illetve amennyi szükséges az ötletünk kidolgozásához.

Konkrét példán keresztül rögtön érthető lesz. Mondjuk, kipattant a fejünkből egy iszonyú jó regényötlet. Papírlapunk így néz ki (kattintásra megnő):

Az ötletből csak úgy lesz történet, ha vannak szereplők, akik élnek, mozognak, azaz cselekszenek. Kellenek még helyszínleírások, mert karaktereink nem légüres térben teszik a dolgukat, és ugye tárgyakat is használnak. Máris továbbfejlődött a mind map:

Nézzük a karaktereket: kell egy főszereplő, kell egy lány, akit megment, és persze kell egy gonosz akit a végén legyőznek. Leheljünk életet beléjük, és kerüljenek egymással kapcsolatba, legyenek vágyaik, céljaik, kezdjenek cselekedni! A gonosz figura megöl valakit a parkban. A főhős megismerkedik a lánnyal. A gonosz szemet vet a lányra. És így tovább, lassan összeáll a cselekmény. Most fessünk képet szereplőink köré, kellenek helyszínek ahol történetünk fejezetei játszódnak. Ha ez megvan, vegyük sorra milyen tárgyakat használnak. Ott van például a gyilkos pisztoly. A kezdetleges mind map rögtön kinövi magát valami ilyesmivé:

Azt hiszem megértetted a lényeget. Bármit hozzáadhatsz az eddigiekhez, bármit megváltoztathatsz, kitörölheted ami nem tetszik. Egészen odáig fejlesztheted, hogy részletesen kidolgozod valamennyi pontot, és amikor nekiülsz az írásnak, szinte magától jönnek a mondatok. Mert már minden ki van dolgozva.

Próbáld ki, és írd meg kommentben hogyan ment!

Az illusztrációkat a wisemapping.com segítségével készítettem.